– Mennyire voltak az idei versenyen szakmailag felkészültek a csapatok az előző két kiíráshoz viszonyítva?

– A csapataink egy részének már nem volt ismeretlen a startupvilág. Szakmailag tehát többen otthonosan mozogtak ezen a területen, de véleményem szerint a döntőbe jutóknak tudtunk új tudást és többféle új módszertant átadni.

– A csapattagok, akikkel beszélgettünk, azt mondták, nem is szakmailag kellett nekik segítséget nyújtani, hanem kommunikációban, prezentációban, pénzügyekben…

– Az idei indulókra jellemzőbb volt, és úgy általánosságban is elmondható, hogy az energetikai startupok szaktudása jellemzően erősebb, mint üzleti ismereteik, úgyhogy ebben próbáltuk segíteni őket. Arra helyeztük tehát a hangsúlyt, hogy a megszerzett tudással az Edison képzés után önállóan is tudjanak boldogulni a vállalkozásban, az üzleti életben.

– Ahogy a vezérigazgató is mondta: más alapokra helyezték a képzést, mint a korábbi években. Ebben volt más?

– Azt akartuk, hogy komplex tudássá bővíthessék szaktudásukat. Súlyt fektettünk például arra is, hogy miként mutatkozzanak be a befektetők előtt, vagyis hogy miként „pitcheljenek” (pitch ~ a startup vagy ötlet lényegi bemutatása tárgyilagosan és lényegre törően az adott helyzetnek megfelelő lehető legrövidebb idő alatt), mindössze három percben. Egy startupnak ugyanis sokszor csak két-három perce van bemutatni az ötletét a befektetői köröknek, ezért alapvető fontosságú jól alkalmazni a technikát.

– Abban is változott a koncepció, hogy az első évben még négy külön kategóriát hirdettek meg, a másodikban már nem voltak kategóriák, de maradt a négy győztes, most pedig minden szűkebb lett, nyolc döntőssel és három győztessel. Mi az oka ennek a szigorításnak?

– Nagyon sok jó ötlet volt, és bár szerettünk volna minél többel foglalkozni, egy ilyen intenzív, nyolchetes programban muszáj kereteket szabni, hogy érdemben együtt lehessen működni a csapatokkal. Minőségi és Magyarországon kiemelkedő képzési programot akartunk nyújtani, és ennek bizonyos elemei azt kívánták, hogy kisebb létszámban vegyenek részt rajta. Az volt a célunk, hogy a döntős csapatok a maximumot tudják magukból kihozni.

– Mely cégeket sikerült bevonni az MVM mellett a képzési programba?

– Az Exalt Interactive-val dolgoztunk együtt a képzési program során, ők főleg a design thinking (az ügyfél igényein alapuló tervezői gondolkodás) módszertanát hozták a csapatoknak. Az IBM a prototipizálás ismereteit tanította, a Deloitte pedig szellemi tulajdonjoggal és általános joggal kapcsolatos tréninget tartott. Az SFL-ben dolgozó kollégáink pénzügyi oktatást nyújtottak, a pitchképzésért pedig én feleltem.

– Mi történik a győztesekkel a következő hetekben? A versenykiírás szerint akár ötvenmillió forintos támogatáshoz is juthatnak, minek kell még megfelelniük ehhez?

– Számunkra és a nyertesek számára is ilyenkor kezdődik csak a java. Az SFL megkezdi a közös munkát a csapatokkal, valamint a felkészítésüket, hogy az MVM Befektetési Bizottsága előtt be tudjanak mutatkozni, és meg tudják őket győzni arról, hogy érdemes beruházni az ötletükbe. Még sok háttérmunka, egyeztetés, találkozó szükséges a következő hetekben, hogy a csapatok bizonyítsák, a képzési programban megszerzett tudást hasznosítani tudják olyan értelemben is, hogy a befektetési bizottság elé egy mélyebben átgondolt és kidolgozott projekt- és üzleti tervet vigyenek.

– Tehát úgy is alakulhat, hogy lesz egy győztesek győztese, de akár mindhárom is nyerhet, rossz esetben pedig egyik sem?

– Minden benne van a pakliban. A három győztes között mi nem tettünk különbséget, innentől minden a befektetési bizottság döntésén és a csapatok teljesítményén múlik.

(x)