Bencsik András

Figyelem, jéghegy!

A harmadik kétharmados választási győzelem után, az immár 50 százalékot is meghaladó támogatottsággal rendelkező jobbközép pártszövetség megdönthetetlen erőnek látszik. Ahogy azonban egy epés bonmot-val megfogalmazhatnánk, épp oly hatalmas és elsüllyeszthetetlen, mint a Titanic volt a maga idejében… Vajon elsüllyeszthető-e a modern civilizáció egyik legkülönlegesebb, legéletképesebb és legerőteljesebb demokratikus jelensége, a magyar polgári összefogás, amelyet a szeretet erejébe vetett hit kovácsolt hatalmas óceánjáróvá?

Szépség és méltóság

A kiskereskedelmi üzletek éves forgalma a 2010-es 7 ezer 479 milliárd forintról tavalyra 11 ezer 500 milliárd forintra nőtt, adta hírül a Magyar Idők napilap, mégpedig úgy, hogy évről évre egyenletesen növekvő mértékben nőtt a fogyasztás, ám az elmúlt két évben a növekedés a szokottnál is nagyobb mértékű lett, ami látványosan cáfolja azokat a vádakat, hogy csak egy szűk elit gazdagodik, és az emberek rosszul élnek.

Akkor is BÚÉK!

Akik karácsonyfát és betlehemet akarnak fölgyújtani, azok nem keresztények. Akik erővel akarják kihozni a Parlamentből a Szent Koronát, azok nem magyarok. Akkor sem, ha a mi nyelvünkön beszélnek. Nem találgatom, hogy kik lehetnek. Pontosan tudjuk, kik ők. Kun Béla és Szamuely Tibor népe. Őrjöngő, vérszomjas csürhe. Már megmutatták ’18–19-ben, ’47-ben és ’57 telén, hogy mire képesek.

Mammon International

A román bunkóság egy újabb példájáról adtunk hírt: „Feljelentették a romániai diszkriminációellenes tanácsnál Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét. Az ok, hogy a városvezető nem zászlózta fel ugyanúgy a várost december elsejére, a román nemzeti ünnepre, mint ahogy március 15-re, a magyar nemzeti ünnepre tette.” És miért tette volna? Mit gondolnak a román feljelentők? Azért, mert a nagyhatalmi önkény és a magyarországi kommunista árulók a kezükre játszották Erdélyt, aminek ők örülnek, de száz éve nem tudnak mit kezdeni vele, miért kellene ennek örülnie egy erdélyi magyarnak? Ugyan mi ünnepelnivaló van abban, hogy több mint ezeréves együttlét után elszakíttattak tőlünk?

Lészen csillagfordulás

Túléltük, nem rokkantunk bele, nem is fájt különösebben, sokan talán észre sem vettük, hogy ez a december elseje más volt, mint a többi, mivel éppen száz évvel korábban valami ronda és csak sokára orvosolható dolog történt. A románok sem ünnepeltek úgy, ahogy várható lett volna. Persze volt egy kis felvonulás, meg politikai beszédek Bukarestben, de a mai Romániának momentán éppen elég gondja van ahhoz, hogy azzal a diadallal foglalkozzon, amikor a sosemvolt román királyság egyszer csak hopp, kipattant a történelem színpadára, és mindjárt sebtében lenyelt egy jókora darabot az európai civilizáció testéből.

Oldalak