Bencsik András

A kereszt jele alatt

A szolidaritás öröksége „alakít és kötelez is bennünket, hogy a hazák Európáját építsük, hogy így érkezzünk el az Európa nevű hazába”. Ez a „nagy, óriási, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig húzódó Európa a kereszt jele alatt nőtt fel, az áldozatok, az önfeláldozás közepette, és a szabadságon, valamint a szolidaritáson alapszik” – mondta Kornel Morawiecki, a lengyel parlament korelnöke, az 1982-ben létrehozott Harcoló Szolidaritás megalapozója azon az ünnepségen, ahol Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől átvette a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést Magyarország iránti következetes kiállása, valamint a magyar–lengyel kapcsolatok erősítését szolgáló tevékenysége elismeréseként. A szejm korelnöke azt a kívánságát is elmondta, hogy a sok évszázados lengyel–magyar barátság „példa és útmutató legyen egy ilyen Európa és egy biztonságos, békés, értelmes világ építésében”.

Nyergelj, fordulj!

Tudom, a jó hír nem hír, de ez azért mégis megérdemli a figyelmet: mind több külföldön dolgozó magyar szakembert hívna haza az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, amely a közeljövőben toborzó börzéket szervez e célból Ausztriában és Németországban. Koji László, az ÉVOSZ elnöke szerint megérett a helyzet erre, mert a hazai cégek a bérfelzárkózással már vonzó ajánlatot tudnak tenni a külhonban munkát vállaló honfitársainknak – adta hírül a Magyar Nemzet napilap.

Áldozatok emléknapja volt

Százmillió halott és sokszor százmillió megnyomorított, megfertőzött élet. Ezúttal mégsem a kommunizmus áldozatairól szeretnék beszélni, hanem azokról, akik még élnek. Önről, magamról, mindannyiunkról. Mert mi is áldozatok vagyunk. Teljesen mindegy, hogy a történelem leggyilkosabb és leghatékonyabb terrorja midőn akcióba lépett, kit hogyan ért. Mindegy, hogy az ön felmenői vagy az én elődeim szegények vagy gazdagok voltak-e az adott pillanatban, amikor a pokol kapui megnyíltak.

Hányas vagy?

A címben föltett kérdés nem a legendás 28-as generációról szóló monológot idézi, hanem az új francia törvényt, amely szerint mostantól Frankhonban nincs olyan, hogy apa és anya, hanem csak 1-es szülő és 2-es szülő. Ez egyfelől egy roppant izgalmas innováció, a szárnyaló francia szellem egy újabb pompás megnyilvánulása, amely már eddig is olyan csodálatos vívmányokat adott a világnak, mint az istentagadás, a „franc”-nak nevezett vérbaj, a mosakodás hiányából fakadó bűz elfedésére szolgáló „par­fum”, valamint az európai civilizáció végzetét okozó liberalizmus, illetve az emberi történelem népirtási rekordját hozó kommunizmus és így tovább.

Menny és pokol

Micsoda észbontó különbség! Micsoda hátborzongató sötétség az egyik oldalon, és mily felemelő szeretet-ragyogás a másikon! Egy idézet a Demokrata mai számából annak kapcsán, hogy New York állam törvényhozása megteremtette a politikailag korrekt tömeg­gyilkosság jogi lehetőségét azzal, hogy az abortusz végső határidejét a szülés napjáig kiterjesztette: „a születésre érett csecsemők meggyilkolásának ma már módfelett progresszív technológiája van a liberális világban. (…) A baba méreg­injekciót kap, amit a koponyájába vagy a törzsébe fecskendeznek. Ezután huszonnégy óra várakozás következik, ami után az orvosok megvizsgálják, mutat-e még életjelenségeket, vagy újabb injekciót kell kapnia…” (Lelkierő kell a cikk végig­olvasásához, de megéri.)

Oldalak