Jelenlegi hely

Bencsik András

Nincs új a nap alatt

Bencsik András képe

Csak annyi kell, hogy a „proletár” szót helyettesítsd be a „migráns” szóval: „Fel, fel, ti rabjai a földnek, / fel, fel, te éhes proletár! / A győzelem napjai jönnek, / rabságodnak vége már. / A múltat végképp eltörölni / rabszolgahad indulj velünk! / A föld fog sarkából kidőlni: / Semmik vagyunk, s minden leszünk! / Ez a harc lesz a végső, / csak összefogni hát! / és nemzetközivé lesz / holnapra a világ!”

De milyen Európa legyen?

Bencsik András képe

Jó, legyen Európa, de milyen Európa legyen? Németország hanyatlik. Nagy-Britannia éppen dezertál, Spanyolország gyengül, Görögország romokban, Ausztria önmagát keresi, Svédország megkukult, Franciaország sodródik, Törökország egy nagy ütközet előtti utolsó tornagyakorlatokat végzi, Oroszország csendben vár, a visegrádi országok, élükön Magyarországgal elszántan védelmezik belső integritásukat, bár Lengyelország mintha néha kicsit meginogna… Brüsszel pedig agresszívabb és hülyébb, mint valaha.

A szuperállam igézete

Bencsik András képe

A kétlépcsős Európa elmélete radikalizálódott, így egyre nyilvánvalóbbá válik a végcél, egy európai szuperállam létrehozása a gazdag és erős nyugati országokból, kilökve onnan a gyenge és menthetetlennek ítélt déli és keleti országokat. Utóbbiak sorsa részben ugyanaz lehet, mint évszázadokkal előtte, hogy önfeláldozó végvárak legyenek a harmadik világból érkező menekültek millióinak megszűrésében, de van egy másik feladatuk is: utánpótlást biztosítani az utódnemzésre rest Nyugatnak.

Séta a Simicska hídon

Bencsik András képe

A Jobbik azt üzeni, hogy „a néplélek és a nemzettudat nem egymást kizáró, hanem egymással társítható, sőt társítandó identitásaink. Azt, hogy túl kell jutnunk a bal- és jobboldal meddő XX. századi küzdelmén; hogy hidakra van szükség egymás felé…” – írta Vona Gábor a múlt hétvégén megjelent terjedelmes cikkében a valaha jobb napokat látott Magyar Nemzetben, Simicska Lajos újságjában.

Kampány van

Bencsik András képe

Az útszéli jelzőknek, trágár szavaknak, az egyre hevesebb és személyeskedőbb támadásoknak elsőrendűen Orbán Viktor személye ellen, megvan a maguk logikája: a balliberális tábor elkezdte a választási kampányt és úgy gondolják, mint a középkori ostromló seregek, hogy először a védfalak lerombolása a cél. A bástyákat kell módszeresen lepusztítani, hogy amikor már kellően meggyengültek és a várvédők is megfélemlítődtek a véget nem érő lövöldözéstől, akkor kezdődhessék az ostrom.