Bencsik András

A Daubner-jelenségről

A múlt héten jóságos akartam lenni, ezért a Prímában vettem egy darab marhahúst a két macskának. Általában macskaeledelen élnek, de most eljött a jóság pillanata. Néha az ember ellágyul, úgy érzi, adnia kell valami többet a rábízott teremtményeknek. Megtrágyázza a növények tövét, megszabadítja a leandert a tetvektől, és így tovább. Ezért vettem a szelet húst.

A szerepek megcserélődtek

A proletár internacionalizmus jelmondata az volt, hogy „semmik vagyunk, és minden leszünk”. Az új ember, az árja vagy a proletár előtti távlatok megnyitása érdekében mindent megengedhetőnek tartottak, egész társadalmi rétegek, osztályok vagy akár népcsoportok tömeges likvidálását is. A következmények ismertek. A nemzetközi szocializmus és ikertestvére, a nemzeti szocializmus emberek millióit pusztította el könyörtelen módszerességgel.

Töklámpások fénye

Túl nagy a csend. Pedig erről kellene beszélni minden lehetséges fórumon, konferenciák sorozatát kellene rendezni arról, hogy ez a rettenet soha ne ismétlődhessen meg. De nem. Mintha megnémult és megsüketült volna a máskor olyan hangos, elcsitíthatatlan világmédia. Százmillió vagy talán százötvenmillió ember mártírhalála, sok százmillió ember tönkretett élete, egy borzalmas korszak minden gaztette mintha nem érdekelne senkit.

Oldalak