Jelenlegi hely

Bencsik Gábor

Az érzés-fegyver

Bencsik Gábor képe

A tradíció, a szakralitás, a nemzeti identitás és a család ellen indított balliberális kultúrharcban új hivatkozási alap született az elmúlt évtizedben: az érzés. Hiszen a tények makacs dolgok, azokkal szemben nehéz küzdeni, az érzés azonban belül van és ellenőrizhetetlen, ilyenformán cáfolni sem lehet.

A megrészegült

Bencsik Gábor képe

Megy lefelé a képcsőn a vasárnap esti MSZP-DK találkozóról Vágó Gábor, az LMP tárgyaló delegációjának tagja, és közben mondja az őt kísérő kamerába:

– A pogácsa az csak közepesen volt száraz… de mondjuk, ha én részeg vagyok, és otthon meghívok barátokat beszélgetni, az a minimum, hogy őt is megkínálom viszkivel.

– A részegség, az hogy jött a képbe? – kérdez rá a riporter.

– Mind fizikailag, mind pedig átvitt értelmében komolyan lehet venni.

Visszalépők 2.

Bencsik Gábor képe

Politikatörténeti kuriózum, hamarosan politológus-tankönyvi példa lesz világszerte: ma Magyarországon, az ellenzéki oldalon nem a pártoknak van sajtójuk, hanem az ellenzéki sajtónak vannak pártjai. Ennek megfelelően a választási küzdelemmel kapcsolatos döntéseket nem a pártok hozzák, hanem a sajtó kényszeríti ki – jaj annak az ellenzéki pártvezetőnek, aki szembeszáll e kényszerítéssel. 
 

Visszalépők

Bencsik Gábor képe

A gondolat logikus: ha az egyfordulós választási rendszer nem teszi lehetővé a versengő pártok számára a végső döntés előtti erőfelmérést, annak alapján pedig a második forduló előtti kölcsönös visszalépést, akkor közvéleménykutatással kerüljön sor kvázi első fordulóra, és annak eredményei alapján tisztázódjanak a koordinálni akaró pártok alkupozíciói, teremtődjenek meg a visszalépések feltételei. A Közös Ország Mozgalom ésszerű döntést hozott, amikor megszervezte ezt a kvázi első fordulót: a Medián és a Závecz segítségével méréseket végeztetett eddig hat, a továbbiakban további tizenkét úgynevezett csatatér körzetben, ahol az erőviszonyok kiegyenlítettek.

Nemzeti burzsoázia

Bencsik Gábor képe

Vajon miért fáj jobban, ha egy magyar tőkés nyer el egy magyarországi közbeszerzést, mint ha egy holland (német, dán, francia, nyugat-európai) tenné? Mert a holland távoli és arctalan, a magyar viszont közel van és nagyon is látható? Vajon neki is kevésbé láthatónak kellene lennie?