Bencsik Gábor

Ingyenleves

A rászorulókon, utcára szorultakon, hajléktalanokon segíteni, akár azon az áron is, hogy méltatlanok is odakeverednek, erkölcsi kötelesség. A város közepén, az odacsődített sajtó előtt, az előre odakészített állványra erősített mikrofonokba és tévékamerákba nyilatkozva, egy-két órán át meleg ételt osztani viszont aljasság, a szociális demagógia egyik legdurvább esete.

A megtartó lélek

Széles, sima, kékesen csillogó, vastagra hízott jégtakaró borítja a patakból duzzasztott tavat. Erős a jég, biztosan megbírja az embert. Gyerekek játszanak rajta, csúszkálnak, korcsolyáznak önfeledten. A zsilip egyik deszkája azonban, engedve a víz nyomásának, elmozdul a helyéből. Előbb lassan, aztán, ahogy a víz utat tör magának, egyre bővebb sugárban megindul a hideg víz kifelé. Lassabban, mint ahogy az óra kismutatója mozdul, de éppolyan feltartóztathatatlanul elkezd a tó vize kiapadni a jég alól.

Oldalak