Gazdag István

Tejbojkottal a rasszizmus ellen

Hihetetlen, de igaz! A nyugati, főleg angolszász országokban pusztító és egyre tragikomikusabb vadhajtásokat eredményező rasszizmusellenes ámokfutás legutóbb egy újabb áldozatot követelt, miután erénycsősz csekisták kipécézték maguknak – a tejet. Nem nehéz kitalálni: pusztán a színe miatt. A fehér gyermekek többségének kedvenc itala azt követően került a rasszizmus sanda gyanújába, hogy fehér fajvédők nem átallották azzal heccelni a politikailag korrekt publikumot és az eretneküldözésekre mindig kapható fősodratú médiát, hogy nyílt színen fogyasztották − provokatív céllal.

Globális felmelegedés és fehér genocídium

Egy újabb kultúrmarxista gyökerű baloldali bolondéria, amely parodisztikus hangzása ellenére véresen komoly: az állítólagos (ember okozta) „globális felmelegedés” végeredményben nem is olyan rossz, mert segít megszabadulni a fehérektől és így a rasszizmustól. Netán azért, mert ebben az új, melegebb világban mindenki egyformán napbarnított lesz? Szó sincs róla. Egyszerűen azért, mert a klímaváltozás tömeges népességmozgást (migrációt) fog kiváltani világszerte, és az útra kelő sötét bőrűek gyarmatosítani fogják a fehér bőrűek országait, egy új és haladó szellemiségű genetikai koktélt eredményezve. Alapjában véve tehát a „globális felmelegedés” jó, mert objektíve elősegíti a fehérek genocídiumát a faji sokszínűség (diverzitás) által.

Fehérellenes gerillaháború

Nyugaton, kezdetben az angolszász országokban, de most már gyakorlatilag mindenhol, a nem létező lobbi egyre fokozódó intenzitású, szisztematikus pszichológiai háborút folytat a fehérek, elsősorban a fehér férfiak ellen, hogy felszámolják a „fehér kiváltságot” (white privilege), vagyis uralkodó helyzetüket az elvileg sajátjaiknak számító, mert momentán még fehér többségű országokban, a „fehér felsőbbrendűséget” (white supremacism), vagyis a rasszok multikulturalizmus által propagált keveredésével szembeni ellenállásukat és mindenek­előtt a „mérgező férfiasságukat” (toxic masculinity), vagyis az előbbiek fenntartását lehetővé tévő lelki és fizikai képességüket. E fehér­ellenes offenzíva frontvonalairól és pillanatnyi állásáról a nyugati médiában megjelent cikkek címei alapján is viszonylag pontos képet kaphatunk.

A baloldal árulása és a faji hódító háború

Az utóbbi öt évtized folyamán a nyugati balliberális közvélemény(de)formáló értelmiség világnézetében a korábban egyeduralkodónak számító ortodox marxizmus egyre inkább teret vesztett a reformista (frankfurti iskolás) kulturmarxizmussal szemben. Ennek nyomán a messianisztikus, világmegváltó felforgatás politikai-ideológiai frontvonalában a kapitalizmusellenességet fokozatosan felváltotta az antirasszizmus, a nyílt osztályharcot pedig az egyre kevésbé leplezett faji háború, miközben a baloldal kollektív kultuszfigurájának piedesztálján a bennszülött fehér munkások belső proletariátusát detronizálta a színes bőrű bevándorlók külső proletariátusa.

Macron elvtárs és az afrikai animátorok

Nemrég hivatalos, baráti látogatáson Szlovákiában járt Emmanuel Macron elvtárs, az Európai Szovjetunió Francia Szovjet Szocialista Köztársaságának (FSZSZK) elnöke. Amint arról az AFP francia állami hírügynökség pozsonyi tudósításában beszámolt, Macron elvtárs „a meggondolt kritikáról haragra váltott Magyarország és Lengyelország vezetői, ezen »bolond szellemek« ellen, akik szerinte »hazudnak népüknek« Európa-ellenes állásfoglalásaikkal. »Magyarországon és Lengyelországban egyes vezetők egy elfogadhatatlan eszmével játszottak. Amikor hallom őket összehasonlítani Brüsszelt és a korábbi (a szovjet korszakbeli − sz. m.) Moszkvát, ez őrültség és elfogadhatatlan. Hazudnak a népüknek«, kiabálta (sic!) angolul.” (Macron accuse les dirigeants de Hongrie et Pologne de „mentir à leur peuple”, dhnet.be, 2018. október 28.)

Oldalak