Jelenlegi hely

Gazdag István

Eurafrika: totális kulturális színesítés

Gazdag István képe

Úgy tűnik, mintha mi, fehérek, egy hangyányit hangyásak lennénk, a skizofrén fajtából. Mert miközben szeretjük elnyomni a fekete afrikaiakat, pusztán a bőrük színe miatt, ugyanakkor szeretjük etetni is őket, hogy zavartalanul szaporodhassanak, mint az… afrikai feketék. Valójában ugyanis, ha továbbra is a jelenlegi szinten nyomjuk el és etetjük őket, alig húsz éven belül csaknem megduplázódik a számuk (a mostani 1,1 milliárdról 2040-re kétmilliárdra). Ez az alapvető probléma.

Svédország: a multikulti rózsaszínű paradicsoma

Gazdag István képe

Az Orbán-kormány semmitől sem riad vissza az állítólagos migránsveszélytől való teljesen indokolatlan félelem gerjesztése érdekében. Nemrég a „királyi tévé” megszólaltatott egy nőt, aki válogatott rágalmak özönét zúdította Svédországra, többek között azt állítva, hogy azért költözött haza, mert ott már nem érezte magát biztonságban.

Abdulah és pereputtya: Európa végső sansza

Gazdag István képe

Köztudomású, hogy az afroázsiai jövevények a béke apostolai, és persze születetten udvariasak, jól neveltek és civilizáltak. Következésképpen semmiféle problémát nem okoznak a befogadó országokban. A dán törvényhozókat tehát csakis rasszista indítékok vezérelhetik, amikor speciális (hogy ne mondjam: statáriális) bíráskodást akarnak bevezetni az „érzékeny zónákban” (vagyis a főleg néger és arab kulturális színesítőkkel tömött városnegyedekben) koncentrálódó megélhetési „bűnözők” (valójában a kapitalista kizsákmányolás és a szisztematikus fehér rasszizmus ártatlan áldozatai) megregulázására.

Migránstanya Bécsnek büszke vár(os)a

Gazdag István képe

Kiakadtak a sógorok − de még inkább az itthoni fogadatlan prókátoraik − Lázár János szocreál riportfilmje miatt, amelyben bécsi tapasztalatait összegezve a kancelláriaminiszter egyebek mellett arra a szerintük hajmeresztő állításra vetemedett, miszerint „itt az utcák láthatóan piszkosabbak, a környék sokkal szegényebb, és a bűnözés sokkal magasabb”.

Élő egyház: tolerancia határok nélkül

Gazdag István képe

Köztudomású, hogy a katolikus egyház egy hosszú évszázadon keresztül úgymond a „maradi, haladásellenes és reakciós erők hagyományos melegágyának” számított. Szerencsére mára teljesen megváltozott a helyzet, hiszen a II. vatikáni zsinat és különösen Ferenc pápa regnálása óta az egyház egyre inkább a liberalizmus élharcosává válik. Nemrég a Szentatya „Jézussal való találkozási alkalomnak” nyilvánította a menekülteket, és remélhetően rövidesen a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek is hasonló státuszra tarthatnak igényt.