Tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor világossá tette, hogy az ő felfogása szerint a kereszténydemokrata politizálás nem a keresztény hitelvek, hanem a keresztény kultúrából kisarjadt létformák, így az emberi méltóság, a család, a nemzet védelmezését jelenti. (A miniszterelnöki beszéd vonatkozó részére Vass Krisztián hívta fel a figyelmemet.) Ez az elvi-fogalmi tisztázás azért is fontos, mert így az alapvető emberi értékek, vagyis a normalitás védelmében kardot rántó – formailag megújult, tartalmilag intranzigens – kereszténydemokrácia támogatására a (magamfajta) hitetlenek-vallástalanok minden felmérés szerint egyre növekvő táborát is meg lehet nyerni. Egy ilyen taktikai-stratégiai szövetségnek pedig korszakos és sorsfordító jelentősége lehet az európai jövőre nézve a harmadik világbeli bevándorlás és az iszlám térfoglalás nyomán egyre fokozódó vészhelyzetben.

A szíriai polgárháborúból menekülő szenegáli asztrofizikusoknak köszönhetően egy unalmas és dohos, 470 fős provence-i falucskára csodálatos újjászületés vár lakosságának 20 százalékos növekedése folytán. Miután a kihalás szélére került a 2000 éves belterjesség következtében, a 72 ifjú afrikai tehetség szeptemberi érkezése fényes jövőt biztosíthat Châteaudouble számára. Egy-két rasszista kövület fintorog ugyan a kedves idegenek betelepítésének hírére, a felvilágosult többség azonban tárt karokkal fogadja, sőt a megmentőinek tekinti őket. Ahogyan a helyi tanító lényegre törően megfogalmazta, „az érkezésük friss levegőt fog hozni”. (Châteaudouble: 72 migrants pour 470 habitants, valeursactuelles.com, 2018. július 3.) Mindez csak azért érdekes, mert tökéletesen jellemzi a franciák, úgy tűnik, immár fokozhatatlan mentális és egyre fokozódó fizikai „elfajulását”, amelyről a foci-vb-n aratott kétes értékű győzelmük apropóján korábban már ejtettem néhány keresetlen szót.

Egyébként a statisztikai változékonyság tanulmányozása nem korlátozódik a génekre. J. Philippe Rushton (Nyugat-Ontariói Egyetem) a nagy rasszbeli csoportok több tucat tényezőjét hasonlította össze, az IQ-tól az ikerterhességek számán vagy a nemi érés gyorsaságán keresztül a menstruáció megjelenésének életkoráig (Race, Evolution, and Behavior, 1997). Valamennyi vizsgálat lényeges átlageltéréseket mutatott a rasszok között, amelyek persze mindig statisztikai jellegűek, vagyis belőlük nem lehet egy adott csoport minden tagjára érvényes törvényszerűséget levonni.

Legalább egy kérdésben a tudósok között csaknem teljes a nézetazonosság, éspedig abban, hogy az előember Afrikában jelent meg az ősidőkben. A kutatás szüntelen fejlődése ellenére ugyanis valamennyi tanulmány megerősíti, hogy az emberiség filo­genézisében az első alapvető különbözőség az afrikaiak és nem afrikaiak között merült fel.

Az uralkodó ideológia fantáziadús állításaival ellentétben a népességgenetika megerősíti az emberi nagyrasszok létezését. Linné óta az emberi nem legfőbb osztályozási kategóriájának a rassz számított, amely „közös örökletes fizikai jellegzetességek által meghatározott természetes populációk együttese”. (Henri Valois).