Figyelem! Az alábbi információk szorongásos lelkiállapotot eredményező kognitív disszonanciát okozhatnak egyeseknél, annyira ellentétesek korábbi ismereteikkel. Eredeti forrásaik többnyire karácsonyra időzítették őket, kegyeleti okokból azonban inkább átütemeztem a közzétételüket, de így sem vesztettek az aktualitásukból.

Utoljára tíz éve pukkadt ki az amerikai spekulatív (vagyis a nemzeti össztermék jelentős részét nem ipari-mezőgazdasági termelésből, hanem tőzsdei-pénzügyi hazárdjátékból és a szolgáltatási szektorból generáló) gazdaság buborékja, magával rántva és tartós recesszióba taszítva csaknem az egész világot. Vajon mi a helyzet most, Donald Trump mandátumának félidején? Az intézkedései nyomán valóban javult az amerikai gazdaság állapota, ahogyan azt a választási kampánya során ígérte? Szlogenek és lózungok helyett beszéljenek a számok és a tények.

Egy kép többet mond ezer szónál. Szokásomtól eltérően most lakonikus leszek, és csak a legszükségesebb magyarázatot fűzöm hozzá. Ez a fotó ugyanis önmagáért beszél. A színes bőrű férfi és a fehér (gyerek)lány párosa lényegében az ideális európai társadalomszerkezetet és jövőképet reprezentálja, ahogyan az az aberrált liberálisok etnomazochista fantáziájában testet ölt. Erős idegzetű és gyomrú olvasóink többtucatnyi hasonlóval szembesülhetnek lapunk internetes oldalán a cikk illusztrációjaként.

Egy Franciaországban nemrég betiltott radikális, rendszerellenes hírportál, a Közvetlen Demokrácia (démocratieparticipatif.biz) ezt a frappáns párhuzamot használta az immár negyedik hete zajló események jellemzésére, ezzel érzékeltetve, hogy a francia elnöki székben a nemzetközi fináncoligarchia helytartójaként trónoló Emmanuel Macron (a köznyelvben I. Manu) gyakorlatilag abszolút uralkodóként viselkedik, és csak forradalommal távolítható el a posztjáról. Miközben ugyanis számolatlanul herdálja az adófizetők pénzét a harmadik világbeli megszállók eltartására és folyamatos importálására (erre szánva a GDP egy­ötödét!), valamint többnyire a szexuális és etnikai kisebbségekhez tartozó kegyencei jutalmazására és az anyukája, akarom mondani, a felesége Marie Antoinette-et idéző szeszélyeinek kielégítésére (félmillió euró aranyozott étkészletre, 60 ezer euró szőnyegre, évi 440 ezer euró személyes kiadásokra stb.), addig az őshonos franciákat Európában példátlanul nagy adóterhekkel szipolyozzák, olyannyira, hogy millióknak közülük egyre nagyobb gondot okoz a mindennapi betevő előteremtése is.

Hihetetlen, de igaz! A nyugati, főleg angolszász országokban pusztító és egyre tragikomikusabb vadhajtásokat eredményező rasszizmusellenes ámokfutás legutóbb egy újabb áldozatot követelt, miután erénycsősz csekisták kipécézték maguknak – a tejet. Nem nehéz kitalálni: pusztán a színe miatt. A fehér gyermekek többségének kedvenc itala azt követően került a rasszizmus sanda gyanújába, hogy fehér fajvédők nem átallották azzal heccelni a politikailag korrekt publikumot és az eretneküldözésekre mindig kapható fősodratú médiát, hogy nyílt színen fogyasztották − provokatív céllal.