Gazdag István

Az iszlám a béke és a szeretet vallása – ezt ismételgetik unos-untalan az imámok, amikor azzal a ténnyel szembesítik őket, hogy a terrortámadások elkövetői többnyire muszlimok. Kétségtelen, hogy a Korán számos passzusa a békét és a szeretetet prédikálja, arról azonban hallgatnak az imámok, hogy ezek az előírások csak a „jó muszlimokra” érvényesek, vagyis azokra, akik betartják az umma szokásait és alkalmazzák a saria szabályait. Azokat viszont, akik nem hódolnak be, vagyis gyakorlatilag az összes nem muszlimot, a Korán pusztító háborúkkal fenyegeti.

Ahhoz, hogy hatékonyan kontrázhassuk a neoliberális babonát, először is semlegesítenünk kell a nyelvezetét és az általa megnyilvánuló tabusító mechanizmust. A Wikipédia meghatározása szerint „a tabu… szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja”.

Ha az európai fehérek fenn akarnak maradni, akkor logikus módon először is akarniuk kell élni. Jelenleg nem ez a helyzet. A fehér tömegek az etnomazochizmus és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás szánakozó altruizmusban nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat. Akár fizikailag, az allogén invázió és az abortusz népszerűsítésével, akár lelkileg és morálisan, a fehér fajhoz való tartozás miatti bűntudat- és szégyenképzés által. Ez a mentális AIDS lerombol mindent, ami a fehérek életösztönét szolgálja, és felmagasztal mindent, ami gyöngíti.

Napjaink „felvilágosult” nyugati demokráciáiban ugyanolyan megítélés alá esik a rasszizmus, mint az úgynevezett sötét középkorban az istentagadás, és csaknem azonos következményekkel is jár az eretnekre nézve (leszámítva a máglyát). Claude Lévi-Strauss szerint „a rasszizmus az a doktrína, amely egyének egy közösségének – bárhogyan is határozzuk azt meg – tulajdonított értelmi és erkölcsi jellegzetességekben egy közös genetikai örökség szükségszerű hatását szándékozik látni”.

A nyugati állam és a bürokráciája számára alapvető érdek a terror egyensúlyának fenntartása, egyrészt a bennszülött társadalmi selejtek és a bevándorló tömegek, másrészt a produktív fehér középosztály között, hogy továbbra is kézben tarthassa az állami büdzsét, tehát a hatalmat. Nyugaton mindenhol a fehér fiatalság fogja elszenvedni a legnagyobb fiskális nyomást. Az államszocializmusnak és azoknak, akik belőle élnek (bürokraták, bevándorlók, nyugdíjasok), szükségképpen elnyomáshoz kell folyamodniuk, hogy ezeket a fiatalokat ellenőrzés alatt tartsák.