Európa nyugati fertályán még manapság is hajlamosak paranoiásnak titulálni azt, aki megemlíti vagy pláne kárhoztatja az ott rohamléptekkel zajló népességcserés gyarmatosítást, vagyis a fehér őshonosok színes bőrű bevándorlókra való lecserélését. Amerikában ez a fajta vita már rég lefutott, és senki sem vonja kétségbe, hogy a fehérek elkerülhetetlenül kisebbségbe kerülnek abban az államban, amelyet ők hoztak létre két évszázad alatt a semmiből.

Vannak témák, amelyekről nem szívesen ír az ember, mert olyan szinten le kell hozzá menni kutyába (bocs, kutyák!), hogy az már szinte vállalhatatlan. Márpedig az antifasiszta (röviden: antifa) jelenséget csak a béka feneke alatti perspektívából lehet tárgyalni. Annál ugyanis, aki leköpi az apját, elherdálja az örökségét és veszélybe sodorja a gyermekei jövőjét, nincs megvetendőbb lény az emberparkban. Nála még a nyugati nagyvárosok szedett-vedett gettósöpredéke is több tiszteletet érdemel, mert bármennyire is degenerált, annyira mégsem az, hogy tapsoljon a sajátjai genocídiumához.

Népességcserés gyarmatosításról akkor beszélünk, amikor egy nép katonai erővel vagy békés úton (legális bevándorlás, illegális beszivárgás, földvásárlás, demog­ráfiai térfoglalás stb. révén) elfoglalja és megszállja egy másik nép ősi szállásterületét, és miután ez utóbbit kiirtja, elűzi vagy megtizedeli, az esetleges maradékot pedig kisebbségi és elnyomott státuszba kényszeríti, az adott terület domináns erejeként és új uraként lényegében annak helyébe lép.

Nyugat-Európában zajlik az élet. A lecserélésben lévő bennszülöttek, akik a múltban fárasztó monotóniában tengették napjaikat, immár az átmenetileg még sajátjuknak mondható országokban is élvezhetik a multikulti vibráló változatosságát, azt a sajátos Benetton-érzést, amelyért korábban távoli tájakra kellett elzarándokolniuk. Kormányaik és a „nem létező” lobbi jóvoltából az egzotikum házhoz jött, mégpedig állandó jelleggel.

Úgy tűnik, mintha mi, fehérek, egy hangyányit hangyásak lennénk, a skizofrén fajtából. Mert miközben szeretjük elnyomni a fekete afrikaiakat, pusztán a bőrük színe miatt, ugyanakkor szeretjük etetni is őket, hogy zavartalanul szaporodhassanak, mint az… afrikai feketék. Valójában ugyanis, ha továbbra is a jelenlegi szinten nyomjuk el és etetjük őket, alig húsz éven belül csaknem megduplázódik a számuk (a mostani 1,1 milliárdról 2040-re kétmilliárdra). Ez az alapvető probléma.