Legutóbb szó volt az eredetileg náci-fasiszta-rasszista fehér fajvédők képzeletéből kipattant és mostanra már a Trump-táborhoz tartozó amerikai Alt-Right köreiben, sőt az európai szélsőjobboldalon is visszhangzott, a hivatalos tudományos közeg által azonban konteós abszurditásnak minősített „fehér genocídium” elméletről, amely szerint a jelenlegi demográfiai tendenciák hosszú távon a fehér ember fennmaradását is veszélyeztetik. Annál is inkább, mert egyes fehérellenes filozófiai-ideológiai-politikai agytrösztök és irányzatok (frankfurti iskola, dekonstruktivizmus, feminizmus, genderizmus, antirasszizmus, multikulturalizmus stb.) a lakájmédia, Hollywood és a marxizmustól fertőzött oktatási rendszer aktív kollaborálásával olyan társadalmi patológiákat gerjesztenek és népszerűsítenek, amelyek végső soron mind ugyanezt a célt szolgálják, vagy legalábbis objektíve ebben az irányban hatnak. A kérdés tehát az, hogy a fehéreknek van-e valóban nyomós okuk aggódni jövőjük miatt, és egyáltalán milyenek a hosszú távú túlélési esélyeik? Spekulációk helyett hagyatkozzunk inkább a demográfiai előrejelzésekre.

A fehér genocídium fogalmát a Donald Trump győzelmében jelentős szerepet játszó amerikai Alt-Right (Alternatív Jobboldal) mozgalom identitárius vagy „fehér nacionalista” értelmiségi holdudvara dobta be a köztudatba. Magát a kifejezést és annak jelentéstartalmát a kontrollált média és a balliberális (ál)tudományos miliő rasszistának, alaptalannak és összeesküvés-elméletnek minősíti, az általa lefedett, egyébként nagyon is objektív jelenséget pedig a teljesen semleges „demográfiai evolúció” címszó alatt tárgyalja, újabb eklatáns példát szolgáltatva arra, hogy a nyelvezet ellenőrzésével a közbeszédet is ellenőrzés alatt igyekszik tartani a politikai korrektség szellemében.

Túl sok ember él a Földön. Pontosabban túl sok fehér ember, mert a színesekből ugyebár sohasem elég. Máskülönben nem jutna belőlük az unalmasan fakó, dekadens és enervált fehér országok „kulturális” (értsd: genetikai és kriminalisztikai) színesítésére a jelenleg zajló népességcserés gyarmatosítás keretében. Ráadásul a modern nyugati tudomány a kamu klímaváltozást is elsősorban a mi rovásunkra írja. Az emberiség elemi érdeke tehát, hogy minél kevesebb maradjon belőlünk, hiszen mint azt Susan Sontag igencsak lényegre törően megfogalmazta, „a fehér faj az emberi történelem rákja”. Noel Ignatiev mottója szerint „a fehérséggel szembeni árulás − az emberiség iránti lojalitás”. (Származásukon és atavisztikus fehérgyűlöletükön kívül az is közös bennük, hogy mindketten a legnevesebb amerikai egyetem, a Harvard szellemiségét szívták magukba az előbbi eredménnyel.)

Sajtószemle

Ezúttal amerikai fősodratú sajtótermékek főcímeiből szemezgetek az USA mentális-pszichikai állapotának és a Nyugaton – elsősorban az angolszász országokban – zajló féktelen fehérellenes kampány mértékének (vagy inkább mértéktelenségének) érzékeltetésére. A válogatás hitelességéről a cikkek megjelenési helyének és idejének pontos feltüntetése nélkül is személyesen kezeskedem. Tőlem csak a zárójeles magyarázatok származnak.

Sajtószemle

Egy adott társadalom pszichés és mentális állapotáról meglehetősen pontos látleletet nyújtanak a helyi média híradásai. Ezek alapján Nyugaton reménytelennek látszik a helyzet. Talán csak egy brutális sokkterápia segíthetne, vagy már az sem, mert annyira általános az elmebaj. Az alábbi kis nyári válogatás, amelyet ottani újságcikkek címeiből állítottam össze, e tekintetben önmagáért beszél. Helytakarékosságból ezúttal szokásomtól eltérően nem tüntetem fel a forrásokat, de az esetleges tamáskodókat biztosíthatom róla, hogy bármennyire is abszurdnak tűnik az, amit olvasnak, nem a képzeletem terméke. Ilyen őrültségeket kitalálni sem lehetne. Tőlem csak a zárójeles magyarázatok származnak. Minden más a drámai valóság műve.