Jelenlegi hely

Gazdag István

USA: dindu nuffinok chimpouton

Gazdag István képe

Az amerikaiak szeretik azzal kábítani magukat, hogy országuk erejét a faji-etnikai változatosság adja. Ezzel szemben az utóbbi évtizedek történelme éppenséggel azt bizonyítja, hogy egyre növekszik a „diverzitásból” eredő megosztottság és sokasodnak a fajközi konfliktusok. Az USA távolról sem az a paradicsomi etnikai „olvasztótégely”, amelyet a néger polgárjogi mozgalom idején 50 éve, vagy egy mulatt elnök beiktatása pillanatában elképzeltek. Ahogyan a múlt évi fergusoni, baltimore-i, charlotte-i, milwaukee-i stb.

Alt-Right: az amerikai média aktuális mumusa

Gazdag István képe

Alternatív Jobboldal (Alt-Right) néven egy új politikai irányzat bontakozott ki a nagyon kemény amerikai elnökválasztás kampányidőszakában, amely marginális létére is elég aggasztónak tűnik ahhoz, hogy a keleti parti elitek családi lapja, a The New York Times hosszabb cikkben foglalkozzon vele. (What the Alt-Right Really Means, nytimes.com, 2016.

A Római Birodalom bukásának leckéje

Gazdag István képe

Nemrég került a kezembe Bryan Ward-Perkins Róma bukása és egy civilizáció vége (The Fall of Rome and the End of Civilisation, 2005) című könyvének francia nyelvű kiadása, amely a megszületése óta eltelt évtized ellenére napról napra időszerűbb.

Samu bácsinak savanyú a szíriai szőlő

Gazdag István képe

Miután az Egyesült Államok által támogatott, úgynevezett lázadók gyakorlatilag az összes szíriai fronton vesztésre állnak, az amerikai politikai establishment, a katonai és hírszerzési apparátus és a kontrollált média, amely együttes erővel szította és támogatta a törvényes szír kormány megdöntésére irányuló polgárháborút és külföldi intervenciót, most fogcsikorgatva azzal a gondolattal kénytelen szembesülni, hogy a világon ismét lesz egy olyan hely, ahol nem a kedvük szerint alakulnak a dolgok, és Bassár el-Aszad talán mégsem fog ugyanarra a sorsra jutni, mint Szaddám Huszein

Párizs Fillonnak is megér néhány misét

Gazdag István képe

Legutóbb Franciaországban is bebizonyosodott, hogy a „szakértők” jóslatai (vagy inkább kegyes óhajai) nem mindig válnak valóra. Akárcsak a Brexit vagy Trump esetében, a szakkommentátorok, közvélemény-kutatók és egyéb tenyérjós sarlatánok ezúttal is bakot lőttek, amikor arra kellett volna helyesen tippelni, hogy a jobbközép tábort ki fogja képviselni a jövőre esedékes elnökválasztáson.