Gazdag István

Fehérellenes gerillaháború

Nyugaton, kezdetben az angolszász országokban, de most már gyakorlatilag mindenhol, a nem létező lobbi egyre fokozódó intenzitású, szisztematikus pszichológiai háborút folytat a fehérek, elsősorban a fehér férfiak ellen, hogy felszámolják a „fehér kiváltságot” (white privilege), vagyis uralkodó helyzetüket az elvileg sajátjaiknak számító, mert momentán még fehér többségű országokban, a „fehér felsőbbrendűséget” (white supremacism), vagyis a rasszok multikulturalizmus által propagált keveredésével szembeni ellenállásukat és mindenek­előtt a „mérgező férfiasságukat” (toxic masculinity), vagyis az előbbiek fenntartását lehetővé tévő lelki és fizikai képességüket. E fehér­ellenes offenzíva frontvonalairól és pillanatnyi állásáról a nyugati médiában megjelent cikkek címei alapján is viszonylag pontos képet kaphatunk.

A baloldal árulása és a faji hódító háború

Az utóbbi öt évtized folyamán a nyugati balliberális közvélemény(de)formáló értelmiség világnézetében a korábban egyeduralkodónak számító ortodox marxizmus egyre inkább teret vesztett a reformista (frankfurti iskolás) kulturmarxizmussal szemben. Ennek nyomán a messianisztikus, világmegváltó felforgatás politikai-ideológiai frontvonalában a kapitalizmusellenességet fokozatosan felváltotta az antirasszizmus, a nyílt osztályharcot pedig az egyre kevésbé leplezett faji háború, miközben a baloldal kollektív kultuszfigurájának piedesztálján a bennszülött fehér munkások belső proletariátusát detronizálta a színes bőrű bevándorlók külső proletariátusa.

Macron elvtárs és az afrikai animátorok

Nemrég hivatalos, baráti látogatáson Szlovákiában járt Emmanuel Macron elvtárs, az Európai Szovjetunió Francia Szovjet Szocialista Köztársaságának (FSZSZK) elnöke. Amint arról az AFP francia állami hírügynökség pozsonyi tudósításában beszámolt, Macron elvtárs „a meggondolt kritikáról haragra váltott Magyarország és Lengyelország vezetői, ezen »bolond szellemek« ellen, akik szerinte »hazudnak népüknek« Európa-ellenes állásfoglalásaikkal. »Magyarországon és Lengyelországban egyes vezetők egy elfogadhatatlan eszmével játszottak. Amikor hallom őket összehasonlítani Brüsszelt és a korábbi (a szovjet korszakbeli − sz. m.) Moszkvát, ez őrültség és elfogadhatatlan. Hazudnak a népüknek«, kiabálta (sic!) angolul.” (Macron accuse les dirigeants de Hongrie et Pologne de „mentir à leur peuple”, dhnet.be, 2018. október 28.)

A fehér genocídium számokban

Legutóbb szó volt az eredetileg náci-fasiszta-rasszista fehér fajvédők képzeletéből kipattant és mostanra már a Trump-táborhoz tartozó amerikai Alt-Right köreiben, sőt az európai szélsőjobboldalon is visszhangzott, a hivatalos tudományos közeg által azonban konteós abszurditásnak minősített „fehér genocídium” elméletről, amely szerint a jelenlegi demográfiai tendenciák hosszú távon a fehér ember fennmaradását is veszélyeztetik. Annál is inkább, mert egyes fehérellenes filozófiai-ideológiai-politikai agytrösztök és irányzatok (frankfurti iskola, dekonstruktivizmus, feminizmus, genderizmus, antirasszizmus, multikulturalizmus stb.) a lakájmédia, Hollywood és a marxizmustól fertőzött oktatási rendszer aktív kollaborálásával olyan társadalmi patológiákat gerjesztenek és népszerűsítenek, amelyek végső soron mind ugyanezt a célt szolgálják, vagy legalábbis objektíve ebben az irányban hatnak. A kérdés tehát az, hogy a fehéreknek van-e valóban nyomós okuk aggódni jövőjük miatt, és egyáltalán milyenek a hosszú távú túlélési esélyeik? Spekulációk helyett hagyatkozzunk inkább a demográfiai előrejelzésekre.

Fehér genocídium vs demográfiai evolúció

A fehér genocídium fogalmát a Donald Trump győzelmében jelentős szerepet játszó amerikai Alt-Right (Alternatív Jobboldal) mozgalom identitárius vagy „fehér nacionalista” értelmiségi holdudvara dobta be a köztudatba. Magát a kifejezést és annak jelentéstartalmát a kontrollált média és a balliberális (ál)tudományos miliő rasszistának, alaptalannak és összeesküvés-elméletnek minősíti, az általa lefedett, egyébként nagyon is objektív jelenséget pedig a teljesen semleges „demográfiai evolúció” címszó alatt tárgyalja, újabb eklatáns példát szolgáltatva arra, hogy a nyelvezet ellenőrzésével a közbeszédet is ellenőrzés alatt igyekszik tartani a politikai korrektség szellemében.

Oldalak