Gazdag István

Rabszolgaság Afrikában? Heuréka!

Afrikában és az arab világban máig élő gyakorlat a rabszolgatartás. Évezredek óta így megy, és valószínűleg a jövőben sem lesz másként. A téma lerágott csont, legfeljebb az újszülöttek számára jelenthet újdonságot. Meg persze a jelek szerint az Európában dekkoló afrikaiak számára, akik nyugati nagyvárosokon vezették le felháborodásukat szokásuk szerint randalírozással, miután állítólag a CNN egyik riportjából kellett megtudniuk, hogy Líbiában rabszolgapiacokon licitálnak fajtestvéreikre az arabok. Barna bőrűek fekete bőrűekre. De akkor miért a fehéreket kell csesztetni emiatt is?

Sarlatánkodás tudományos álarcban

Az angolszász világban, ahol a tudományos közeg degeneráltsága már egészen előrehaladott stádiumba jutott, az utóbbi időben elszaporodtak a különböző áltudományos diszciplínák, különösen a fajokkal és nemekkel foglalkozó tanulmányi területeken, amelyek valójában a kultúrmarxista delíriumok kísérleti laboratóriumai, a kutatás alapelvének pedig nem a racionalitás és az objektivitás számít, hanem az ideológiai konformitás.

Európa végső dilemmája: remigráció vagy halál

Az ókor óta egy terület gyarmatosítása mindig civilizációs előnnyel járt, még ha kezdetben – de nem mindig – meg is kellett szabadulni a haladás ellenzőitől, egy teljesen túlhaladott társadalom régi maradványaitól. Európában – egyelőre csak annak nyugati fertályán – egy világtörténelmi premiernek lehetünk a tanúi. Alulfejlett és alulteljesítő népességek barbár szokásokkal és egy kora középkori vallással meg akarják hódítani földrészünket, hogy rasszista (szociobiológiai értelemben ez a kifejezés nem pejoratív értékítélet!), szektás, intoleráns és erőszakos kényurakként élősködjenek rajta.

A fehér pestis

Hívjuk Vén Európának azt, amelyik a 70-es évekig létezett, az afrikai és közel-keleti bevándorlóáradat előtt, amikor az európai kapitalizmus munkaerő-szükségletének kielégítésére importált harmadik világbeli bevándorlók számaránya még jóval tíz százalék alatt volt. Vén Európa egy figyelemre méltó és homogén kultúrát hozott létre, amelyet európai civilizációnak nevezhetünk. Márpedig a dolgok jelen állása szerint az évszázad végére ez a civilizáció elkerülhetetlenül – tehát bármit is csinálunk – el fog tűnni.

NOSZF-centenárium: néma csönd és hullaszag

100-150 millió halott! Különböző források ennyire becsülik annak a globális társadalomátalakító kísérletnek az emberéletekben mért árát, amely a „nagy októberi szocialista forradalommal” vette kezdetét. A centenáriumnak normális esetben megfelelő alkalmat kellene szolgáltatnia az elmélkedésre mind a bolsevizmus lényegét, mind pedig szörnyűséges következményeit illetően. Szó sincs azonban erről.

Oldalak