Gazdag István

Lord Janner of Braunstone tavaly decemberben, 87 évesen, anélkül lehelte ki bűnös lelkét, hogy felelnie kellett volna gyermekek sérelmére elkövetett 22 rendbeli szexuális támadásért, miután az illetékes hatóságok akárcsak 1991-ben, 2002-ben és 2007-ben, legutóbb 2015-ben sem tartották indokoltnak a büntetőeljárás megindítását, ezúttal állítólagos öregkori demenciájára hivatkozva, amely azonban nem akadályozta meg abban, hogy életének szinte az utolsó napjaiig részt vegyen a Lordok Háza ülésein.

Jellemző módon a Pedofil Információcsere élvezte a belügyminisztérium anyagi támogatását is mind a Munkáspárt, mind pedig Thatcher kormányzásának időszakában. (Huge sums of TAXPAYER’s cash „handed to vile child-sex pervert group” by Home Office officials, mirror.co.uk, 2014. március 1.) Vezetője a belügyminisztérium alkalmazottja volt, aki főnökei tudtával a munkahelyéről intézte a díszes kompánia ügyeit.

Lord Leon Brittan konzervatív politikus, Thatcher kormányában többszörös miniszter, egy ideig a belügyi tárca birtokosa, később az Európai Bizottság tagja, majd alelnöke. Még életében megvádolták azzal, hogy évtizedekkel korábban megerőszakolt egy 19 éves diáklányt. A halála után kiderült, hogy a 80-as években a hírhedt Elm Vendégházban rendezett „bérfiúorgiák” (rent boy orgy) egyik bennfentese volt, és a női alsóneműbe öltöztetett kisfiúkat kedvelte. (Westminster paedophile scandal: Tory minister Leon Brittan „liked boys to dress in women’s underwear”, ibtimes.co.uk, 2015.

A Savile-botrány farvizén változatos fantázianevű (Hydrant, Yewtree, Pallial, Midland, Fairbank, Hedgerow, Cayacos) rendőrségi nyomozások indultak annak érdekében, hogy a lehetőséghez képest legalább utólag feltárják a brit felső tízezer prominensei által évtizedeken keresztül, főleg gyermekek sérelmére elkövetett – és sokáig elhallgatott, sőt eltussolt – különböző szexuális jellegű bántalmazások valós vagy legalább hozzávetőleges mértékét.

Az, hogy az angolok és főleg az angol vezető rétegek körében egyfajta „nemzeti sportnak” számít a pederasztia, legfeljebb csak az újszülöttek számára jelenthet újdonságot. Mivel ez esetben is a fejétől bűzlik a hal, a szakirodalom (pl. James Graham: The Homosexual Kings of England, 1968) legalább hét angol uralkodót tart számon, aki többé-kevésbé nyíltan a saját neméhez vonzódott, név szerint II. Vilmos (1087–1110), I. Oroszlánszívű Richárd (1189–1199), II. Edward (1307–1327), II. Richárd (1377–1400), I. Jakab (1603–1625), I. Károly (1600–1649) és III. Vilmos (1650–1702).