Gazdag István

Új-London: a multikulti Jurassic Parkja

Nyugat-Európában zajlik az élet. A lecserélésben lévő bennszülöttek, akik a múltban fárasztó monotóniában tengették napjaikat, immár az átmenetileg még sajátjuknak mondható országokban is élvezhetik a multikulti vibráló változatosságát, azt a sajátos Benetton-érzést, amelyért korábban távoli tájakra kellett elzarándokolniuk. Kormányaik és a „nem létező” lobbi jóvoltából az egzotikum házhoz jött, mégpedig állandó jelleggel.

Eurafrika: totális kulturális színesítés

Úgy tűnik, mintha mi, fehérek, egy hangyányit hangyásak lennénk, a skizofrén fajtából. Mert miközben szeretjük elnyomni a fekete afrikaiakat, pusztán a bőrük színe miatt, ugyanakkor szeretjük etetni is őket, hogy zavartalanul szaporodhassanak, mint az… afrikai feketék. Valójában ugyanis, ha továbbra is a jelenlegi szinten nyomjuk el és etetjük őket, alig húsz éven belül csaknem megduplázódik a számuk (a mostani 1,1 milliárdról 2040-re kétmilliárdra). Ez az alapvető probléma.

Svédország: a multikulti rózsaszínű paradicsoma

Az Orbán-kormány semmitől sem riad vissza az állítólagos migránsveszélytől való teljesen indokolatlan félelem gerjesztése érdekében. Nemrég a „királyi tévé” megszólaltatott egy nőt, aki válogatott rágalmak özönét zúdította Svédországra, többek között azt állítva, hogy azért költözött haza, mert ott már nem érezte magát biztonságban.

Abdulah és pereputtya: Európa végső sansza

Köztudomású, hogy az afroázsiai jövevények a béke apostolai, és persze születetten udvariasak, jól neveltek és civilizáltak. Következésképpen semmiféle problémát nem okoznak a befogadó országokban. A dán törvényhozókat tehát csakis rasszista indítékok vezérelhetik, amikor speciális (hogy ne mondjam: statáriális) bíráskodást akarnak bevezetni az „érzékeny zónákban” (vagyis a főleg néger és arab kulturális színesítőkkel tömött városnegyedekben) koncentrálódó megélhetési „bűnözők” (valójában a kapitalista kizsákmányolás és a szisztematikus fehér rasszizmus ártatlan áldozatai) megregulázására.

Migránstanya Bécsnek büszke vár(os)a

Kiakadtak a sógorok − de még inkább az itthoni fogadatlan prókátoraik − Lázár János szocreál riportfilmje miatt, amelyben bécsi tapasztalatait összegezve a kancelláriaminiszter egyebek mellett arra a szerintük hajmeresztő állításra vetemedett, miszerint „itt az utcák láthatóan piszkosabbak, a környék sokkal szegényebb, és a bűnözés sokkal magasabb”.

Oldalak