Gazdag István

Amint azt a mostani elnökválasztás is nyilvánvalóvá tette, a Clintonné által képviselt birodalmi Amerika választási erejét egy elég masszív csoport alkotja, amely a Wall Street szövetségeseként felesküdött a globalizációra, és rendelkezésére áll egy zsoldos választói réteg: a faji-etnikai és szexuális kisebbségek. A demokrata párt a kisebbségek és a nagytőke, a néger rapper és Soros György véd- és dacszövetsége. Ezzel együtt azok a négerek és latinók, akik a demokratákra szavaznak, a saját gazdasági érdekeik ellen szavaznak.

A politikai-médiatikus kaszt döbbenettel és dühödten fogadta Donald Trump győzelmét az amerikai elnökválasztáson, miután korábban kataklizmát jósolt erre az – általa egyébként teljesen elképzelhetetlennek tartott – eshetőségre. Ehhez képest nem tört ki tőzsdepánik, nem szökött fel az arany és a kőolaj ára, és nem omlott össze a nyersanyagok piaca. Éppen ellenkezőleg: a New York-i tőzsde rekordot döntött november 10-én. Mindenki azt várta, hogy egy néger után egy nő lesz az elnök. Maga Clintonné is meg volt róla győződve, hogy nyerni fog. Az egyedüli kampányérve?

Ami az amerikai elnökválasztás végeredményét illeti, Nostradamusként megbuktam. Egyszerűen nem hittem el, vagy inkább nem akartam elhinni, legfeljebb csak reméltem, hogy a rendszer – a szemben álló erők egyenlőtlensége miatt – jelen pillanatban, akár már most is legyőzhető. Nálam csak a rendszergazdák tévedtek nagyobbat, és ez hosszú távon akár fatális is lehet számukra.

Clintonnéval legalább tudjuk, hogy mire számíthatunk. A hidegháború legfagyosabb időszakát idéző soviniszta lózungjaival a demokrata jelölt galvanizálja a katonai-ipari komplexum, a cionista lobbi és a globalista fináncoligarchia energiáit. Az Amerikai Légió ohiói tagjai előtt – nyilvánvalóan messianisztikus transzállapotban – a „Föld utolsó és legjobb reményének” minősítette országát, szerényen kijelentve: „Mi vagyunk a világ nélkülözhetetlen nemzete. (…) Mi egy rendkívüli ország vagyunk. (…) A világ népei minket néznek és minket követnek.