Kovács István

Kereszténydemokrácia a XXI. században

2015. január 7-én két állig felfegyverzett terrorista lemészárolta a Charlie Hebdo nevű francia újság szerkesztőségét. A reakciókra még jól emlékezhetünk: hirtelen mindenki megtanult franciául, és közösségi oldalát a trikolórra színezve posztolta, hogy „je suis Charlie”. A fejlett világ egyként gyászolta az áldozatokat; még azok is, akik tisztában voltak vele, hogy karikatúrák néven micsoda gyalázatos ocsmányságokat jelentetett meg Charlie az elmúlt években.

Európa válaszút előtt

Régi igazságnak számít uniós berkeken belül, hogy a közösséget érintő legjelentősebb döntéseket a német–francia tengely hozza meg, a többiek meg asszisztálnak hozzá. Az elmúlt években azonban az említett együttműködés inkább olyan tandemre emlékeztetett, amelyen ketten pedáloznak, de csak az egyikük fogja a kormányt. Másként szólva Merkel kancellár asszony a kétezres években még adott arra, hogy az aktuális francia elnököt mindig maga mellett tartva legalább a látszata meglegyen annak, hogy Németország nem egyedül dönt a tagállamok jövőjéről.