Jelenlegi hely

Pozsonyi Ádám

Petőfi, az ellenség

Pozsonyi Ádám képe

„Ha majd minden rabszolga-nép / Jármát megunva síkra lép / Pirosló arccal és piros zászlókkal / És a zászlókon eme szent jelszóval: / »Világszabadság!«”

Ez az idézet olvasható egy közösségi portálokon terjedő mémen – hirtelen nem jut most eszembe a fogalomra megfelelő magyarítás, de ígérem, majd még gondolkodom –, mely tudvalevőleg az Egy gondolat bánt engemet című közismert Petőfi-vers részlete.

Szatyros lét

Pozsonyi Ádám képe

Tegnap a buszon láttam egy haladó szellemiségű párt. Nem nagy történet, de ha van kis idejük, elmesélem.

A 107-es buszon történt, ami jó kis járat. Hamar bevisz Palotáról a városba. Az ember csak felül, fog egy könyvet, belemélyed, a plebst már nem is kell észrevennie, és mire a harmadik Csathó Kálmán-elbeszélés végére jut – merem ajánlani az urat –, már bent is van a Ferenciek terén.

Tiltás

Pozsonyi Ádám képe

Letiltott egy hétre a Facebook. Rossz fát tehettem a tűzre, már nem emlékszem, hogy mit, de egy pillanatra láttam felvillanni a feliratot, mielőtt kidobott: „Megsértetted a Facebook közösségi alapelveit”, meg egy sort a saját posztomból, ami így kezdődött: „Valami idióta feminista pi…a…”

A többire nem emlékszem, mert repültem.

Esélytelenség

Pozsonyi Ádám képe

Lina videóját nézem. Hogy kicsoda Lina? Fogalmam sincs. Végül is mindegy. Hajnali fél hatkor mindegy az embernek. Ez az az időpont, amikor visszafeküdni felesleges, de felkelni is.

És lehet-e értelmes dolgot csinálni ilyenkor? Mosogasson az ember fél hatkor? Marhaság. De attól, hogy kábán az embert nem érdekli, hogy hol, melyik városban adtak át bekötőutat, meg hogy épp miként alakul a GDP, valamit bambulni kell a kávé mellé. Így került látószögembe Lina, aki a YouTube-on oszt életvezetési tanácsokat.

Népbiztos ügy

Pozsonyi Ádám képe

Emlékszem gyermekkoromból egy jelenetre. Mentünk a piacra krumpliért – a tél beállta előtt mindig hazafuvaroztunk egy harminckilós zsákkal –, s az Erzsébet királyné útjára kanyarodván apám megállt az újságosbódé előtt. Különösebben nem érdekelt a dolog – én az Alfa magazint vártam az Asterix miatt, apám meg ilyet nem vett –, de mégis megkukkantottam, mit vesz.

Magyar Nemzet. Ez volt a lap fejlécén. Apám rám nézett és így szólt: „Mi ezt vesszük.”