Pozsonyi Ádám

Petárdázás

A szilveszter előtti napokban érdekes dologra figyeltem fel. A közösségi médiában nemcsak a szokásos jobb/ballib szembenállás feszült, de megjelent egy új lövészárok, melynek két oldalán mindkét fél elszántan pödörte bajszát. Petárdázást elutasítók és a petárdázást támogatók.

Ki a szabad?

Hát természetesen ők!

A saját ünnepüket ugyan alig ülhetik meg, mert ezzel sértik „őket”. Igen, a befogadók alkalmazkodnak. A „vendég” nem alkalmazkodik a befogadóhoz, akitől ellátást, lakhelyet, biztonságot vár. És ez a szabad világ sajtója meg politikai elitje szerint normális.

Igazságosság

Mint tudjuk, most volt 100 éve a gyulafehérvári gyűlés, melyen az oláhok kinyilvánították Erdély elszakadását a magyar államtól. (Minket ugye nem kérdeztek meg. Rá válaszul, pontosan három héttel a gyulafehérvári után, Kolozsváron a magyarok tartottak megmozdulást, és leszögezték, hogy nem akarnak elszakadni. „Ezen a területen csaknem négymillió nem románnal szemben csupán kétmillió-kilencszáznyolcvanezer-száznyolcvanhat román él. Ezeknek a velük szemben álló többség felett nincsen joguk határozni.” Erről persze ritkán beszélnek, főleg a románok.)

Csodafegyver

Kezdek félni. Mármint a következő választástól. Mert igaz, hogy a baloldal pártjai nullán vannak, hiába óvja őket Vona influenceri hatalma és a távolból Juncker isiászos csókja, még bármi lehet. Még az is lehetséges, hogy előkerül valahonnan a „csodafegyver”. A csodafegyver, mit már annyian ígértek. Ígértek T-34-esektől körülvett berlini bunkerek mélyén, és orosz jégmezőkön fagyoskodva. S most, ím, bújtatott jeleit az Index „oldalain” figyelhetjük meg.

Oldalak