Jelenlegi hely

Pozsonyi Ádám

A liberális

Pozsonyi Ádám képe

A liberális a legkönnyebben kiakasztható élőlény. Mindenen felháborodik. Azt hangoztatja, hogy nyitott, kritikus meg toleráns, de semmire nem nyitott, egyáltalán nem kritikus – legfeljebb a vele ellenkező nézetekkel szemben – és nem toleráns. Legszívesebben bebörtönözne minden mondatért, ami a nézeteivel ellenkezik.

Azt állítja magáról, hogy szabad. Nos, egy XX. század eleji kispolgárnak soha nem kellett annyi formaságot betartani, mint egy politikailag korrekt libsinek.

Vissza Tóta W.-t!

Pozsonyi Ádám képe

Az ember a mai világban nem sokat vár el egy netes laptól – a Facebook korában, ahol az emberek többsége, ha egy poszt­nál a megnyitáskor új ablak nyílik, már zárja is be –, de az alapokat mégis. Ha már bunkóskodunk, és a kákán is keressük a csomót, szellemesen tegyük. Mert az ember vagy minőséget hoz létre, vagy rombol, de azt látványosan tegye, erőt felmutatva. Nincs szomorúbb az unalmas punkegyüttesnél, az impotens erőszaktevőnél meg a rettegő bankrablónál.

Kereszt

Pozsonyi Ádám képe

A Lidl áruházlánc antikeresztény (ők ezt értéksemlegességnek nevezik) lépése után – a német áruházlánc megfosztotta keresztjeitől a görög ételek csomagolásán található templomokat –, hála istennek voltak még olyanok, akik felemelték a szavuk. A csehországi Olomoucban egy férfi kereszttel, papi ruhában tért be az üzletbe. Az üzlet vezetője azonban, mondván, félelemkeltő (!), rendőrt hívott rá. Európa nagy része ma már nem hallja Goethe szavát, aki azt mondta, Európa anyanyelve a kereszténység.

Gasztrománia

Pozsonyi Ádám képe

Olvasom egy írásban a kifejezést: gasztrofilozófus.

Míg a reggeli rántottámat készítettem – nem olyat, amit a Facebookra szokás kitenni, melyben szarvasgomba, erdélyi mangalicaszalonna és kézműves biosajt van, tehát ami egy magyar író félhavi fizetésébe kerül, és két és fél órás munkába –, eltöprengtem.

Oh yeah!

Pozsonyi Ádám képe

Téblábolok a boltban a süteményes részlegnél, amikor egyszer csak megszólít egy néni. Nénit írtam, pedig tudom, hogy ebben van némi tiszteletlenség, és a tenyerem viszket, amikor hallom, hogy idős embereket bácsiznak meg néniznek, mert ebben mindig van valami leereszkedés, haverkodás, de ide most nem illik más. Ha egy idős nő kendőben, virágos otthonkában, gurulós kocsit húzva matat a leértékelt áruk közt, az sajnos néni.