Pozsonyi Ádám

Bajusz

Az öregedésen gondolkodom. Meg az elmúláson. No, nem a sajátomon, annyira még nem vagyok benne az időben – még udvariaskodni se kell senkinek, majd úgy tíz év múlva lassan kéretik elkezdeni –, hanem úgy általában.

Csalás

Az emberek egy része élete végéig gyerek marad. Élnek a kis buborékjukban, és nem értik: – Elmentem a heavy metal klubba, meghallgattuk a Slayert, és minden haverom szereti a Slayert, és hogy lehetséges, hogy a slágerlistát nem a Slayer vezeti, amikor körülöttem mindenki a Slayert szereti, és nem a… – ide helyettesítsük be valamelyik épp aktuális nyáltengert, mert ezekhez nem értek.

Üzlet

Húsvéthétfő van. A nap süt, de az idő még csípős. Hoznom kellett volna egy sálat. Ezen töprengek mélázva, amikor megpillantom Mihályt. Mihály régi ismerősöm, még a gimnáziumból. Vérbeli haladó szellemű ember. Igazi permanens forradalmár.

Oldalak