Pozsonyi Ádám

Szájbarágás

Mindenki tudja, mi történt szilveszterkor Köln városában. Ha mégsem, akkor elmagyarázom. Az utókor – ha lesz egyáltalán – keresse a nagyítót, pucolja a szemüvegét, s hüledezzen.

Kölnben – mely Németország egyik jelentős városa – szilveszter éjszakáján az utcán ünneplő, szórakozó németeket nagy tömegű idegen csőcselék támadta meg, s mind szóval, mind tettleg bántalmazta, gyalázta. Német nők százait fogdosták, megverték, erőszakolták, kirabolták. Igen, Németország egy városában a németekkel tették az idegenek. Akiket a németek befogadtak, elláttak és eltartottak.

Csillháb cécó

Emlékszem, tíz- vagy tizenegy éves lehettem, amikor a Star Wars bejött Magyarországra. Akkor ugye Csillagok háborúja név alatt, ami azért nem volt tökéletes fordítás. Anyukámmal elmentünk a Vörös csillag moziba, és megnéztük kétszer. Imádtam. Panaszkodott szegény, hogy hangos és sok benne a bumm-bumm. Később kijött kötet formájában is. Megvettem. Kívülről tudok belőle oldalakat ma is. Emlékszem, a trafikban árultak kis fényképeket, amik a filmből vett jeleneteket ábrázoltak. Han Solo pisztollyal, Leia hercegnő néz, Chewbakka áll az irányítópult mögött.

Könyvezés

Kevés irodalmi mű van, mely annyi káros beidegződést sulykolt volna a fejekbe, mint Bradbudy 1953-as regénye, a Fahrenheit 451. Az amúgy (emlékeim szerint) jó regény – húsz éve volt a kezemben, úgyhogy az érzést tudom csak felidézni – az egyik fő bűnös abban, hogy a könyv – mint tárgy – holmi istenséghez hasonlatos státust vívott ki, s érinthetetlenné változott. Lehet bármekkora kártékony vagy élvezhetetlen szemét, nem lehet bántani. (A másik főbűnös persze az európai baloldal.

Levelezés egy világpolgárral

Levelet kaptam egy úrtól. Legutóbbi multikultit bíráló írásom késztette arra, hogy a gép elé üljön, érzéseit szavakba foglalja, és eljuttassa hozzám.

„Tisztelt Pozsonyi úr, hallgassa meg a Csendes éj c. dalt indonézül a muszlim Indonéziából és töprengjen el azon, hogy ez a világ bizony bonyolultabb, mint ahogyan az a Duna–Tisza vidékéről látható. S attól lehetek még jó hazafi.” (Utána egy videomegosztós link következett, de ez most érdektelen.)

Minden kulturált hangú levélre válaszolok, így főztem egy kávét, s belefogtam.

Férfinap

Nem most van a férfinap, tudom. Jó egy hónapja volt. Fel is jegyeztem, hogy majd írok róla, aztán valami migránsos elmebaj eltérített szándékomtól, másfelé vezérelte tollam, s most kerül rá sor. De amúgy nem értem, miért kéne egy írás apropójául szolgálni, hogy aktuális vagy sem? Nem mindegy az? Aki túlzottan ragaszkodik az aktualitásokhoz, az a szememben gyanús figura, biztos okostelefonnal jár, hisz az emberek egyenlőségében, s Deim Pál képeire licitál valami belvárosi galériában.

Oldalak