Pozsonyi Ádám

Kemény

Tizenötéves koromig semmi rockot nem hallgattam. Kissé le is néztem, amikor osztálytársaim „együttesekről” beszélgettek. Annyira nem voltam képben, hogy amikor Kiss Klári nevű osztálytársnőm ráírta filccel a padra, hogy Kiss, csak lestem! Én se pingálom ki sehová, hogy Pozsonyi.

München

Amit a II. világháborúban az amerikaiak több száz bombázóval, katonák ezreivel tudtak elérni, azt most egy-két ember megoldotta. A münchenieket felszólították, maradjanak otthon, ne menjenek az utcára, a tömegközlekedést leállították. (A reptér, ha jól tudom, működik, de mi lesz az odaérkezőkkel?)

Elítélik

Aznap volt a „nagy francia forradalom” évfordulója. A nagy francia forradalomé, amely először vezette be a szabadság nevében való szisztematikus népirtást. Amely először próbálta a „múltat végképp eltörölni”. Amely elvetette a hagyományos krisztusi időszámítást, betiltotta a vallást, ellenben imádkoztak magához a guillotine-hoz. A francia forradalomé, amely tombolása alatt nemcsak az arisztokratákat, hanem apácák ezreit és parasztok tízezreit végezték ki. Sőt Vendée tartomány teljes lakosságát likvidálták, mert a nép nem akart azonosulni a tolerancia diktatúrájával.

Szakértés

A szürke zsezséről olvasgattam: „A szürke zsezse a zsezséhez meglehetősen hasonló külsejű madár, attól valamivel világosabb, szürkébb színezetű. Ahol élőhelyük átfedi egymást, ott a két faj gyakran egy csapatban is megfigyelhető. Két magyarországi előfordulása ismert még a XIX. század végéről, illetve további kettő a múlt századból. Tápláléka megegyezik a zsezse táplálékával.”

Oldalak