Jelenlegi hely

Pozsonyi Ádám

Cipőbolt

Pozsonyi Ádám képe

Cipőt a cipőboltból. Volt egy ilyen reklám a Kádár-rendszerben, bár nem emlékszem rá. Biztos, mert gyerek voltam. Pedig figyeltem piszkosul, amikor az Esti mese és a Híradó közt elindult a reklámblokk. Igen, a filmeket nem szakították meg, hanem húsz percen át ömlesztve kaptuk a pécsi kesztyűt meg a bontott csirkét. „Könyvvel könnyebb!” Mert ilyen reklám is volt. Mindegy. Na, de arra akartam kilukadni, hogy az efféle egyszerű reklámszövegekre az ember már nem figyel oda, megnőtt az ingerküszöb. Oda kell tennie magát valakinek, hogy érdeklődést csikarjon ki.

Bérügyek

Pozsonyi Ádám képe

Az internet és a közösségi média világában – melyben félnapos elmerülés elegendő ahhoz, hogy az ember végképp kiábránduljon a demokrácia intézményéből – írják, hogy ha más nézetet képviselsz egy hozzászólásban, akkor te nem vagy más, mint egy bérkommentelő.

Mesés jövő

Pozsonyi Ádám képe

Azt írja az Index – mert az mindig igazat ír –, hogy Budapesten leáll a tömegközlekedés, mert „viszik a sofőröket Bécsbe háromszoros fizetésért”. Nem maguktól mennek, hanem egyenesen viszik őket. Csak úgy ukmukfukk, nyelvtudás és helyismeret nélkül, egy idegen városba. Ahogyan az szokás.

Kedden még a 107-es buszt vezeti valaki, vagy a 62-es villamost, munkaidő végén leparkol a Bosnyák téren, majd beül a kollégákkal az Ibolya presszóba, s másnap már Bécs belvárosában furikázik. Szerintem hiteles.

Petőfi, az ellenség

Pozsonyi Ádám képe

„Ha majd minden rabszolga-nép / Jármát megunva síkra lép / Pirosló arccal és piros zászlókkal / És a zászlókon eme szent jelszóval: / »Világszabadság!«”

Ez az idézet olvasható egy közösségi portálokon terjedő mémen – hirtelen nem jut most eszembe a fogalomra megfelelő magyarítás, de ígérem, majd még gondolkodom –, mely tudvalevőleg az Egy gondolat bánt engemet című közismert Petőfi-vers részlete.

Szatyros lét

Pozsonyi Ádám képe

Tegnap a buszon láttam egy haladó szellemiségű párt. Nem nagy történet, de ha van kis idejük, elmesélem.

A 107-es buszon történt, ami jó kis járat. Hamar bevisz Palotáról a városba. Az ember csak felül, fog egy könyvet, belemélyed, a plebst már nem is kell észrevennie, és mire a harmadik Csathó Kálmán-elbeszélés végére jut – merem ajánlani az urat –, már bent is van a Ferenciek terén.