Pozsonyi Ádám

Spenót-ügy

A Pöttyös óvoda körül áll a bál. A botrány lassan elér az ország határain túlra, és nemsokára nemzetközi méreteket ölt. „Diktatúra van!” – suttogták az emberek, előbb csak félve, majd egyre bátrabban, magukra találva. „Diktatúra van! Elnyomás!”

Unják

Látom jártamban-keltemben, hogy van oly idióta, ki unja a migránsozást.

Egy volt iskolatársammal találkoztam a megállóban, és amikor az európai helyzet meg a politika került napirendre – hogy kinek ment tönkre a házassága, és Jenőt hol műtik, nem szórakoztató –, megemlítettem a migránsokat. És azt mondta, ő unja.

Szoba-konyha

Hétvégén kezembe került Szabó Dezső kötete, a Megered az eső. Befejezetlen, fura könyv ez a 1918–19-ben játszódó történet, de az egyik kedvencem. Van egy jelenet benne, amelyben a Nyugati előtt, a befutó szerelvényeknél agitál egy elvtárs. „A püspöknek palotája van! Vegyük el! Na és a nemes? Nyúzza a szegény népet. A politikusok, gyárosok stb…” És mindre válasz, amit a csőcselék ordít: „Vegyük el!”

Nehéz félni

A YouTube videómegosztón keresgéltem pihenésképp, és néztem egy előzetest. A legsötétebb óra. Ez a film címe. Churchill, világháború, nácik, Hitler, katonák masíroznak, blabla. És miközben bámultam, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ez a két háború micsoda pocsékolás volt. Könyöklök itt az íróasztal felett, a kávé kihűlt, és miközben a Mozilla egy másik megnyitott oldalán épp egy integrálódásra képtelen „menekült” tör és zúz egy svéd autóbuszon, egyszerűen nem tudom komolyan venni németek, franciák, angolok szembenállását. Nem tudom komolyan venni, miközben orkok törnek ránk.

Oldalak