Pozsonyi Ádám

Szob felé

Emlékszem, amikor gyermek voltam, gyakran utaztam édesapámmal a Budapest–Szob-vasútvonalon. Régen minden más volt – félek, ezt már ötszáz éve is mondta az ember –, és nem csak abból a szempontból, hogy tizenkét forinttért megjártuk oda-vissza. Mindig a Rákosrendező pályaudvaron szálltunk fel, s utána jött a Landler Jenő járműjavító. Nem tudom, javítanak-e ott még járművet, de a neve már nem a Landler nevű, nemzetgyilkos bolsevik, ellenben ma, ha arra utazok, a Nyugatiban szállok fel, mert Rákosrendezőn nem áll meg. Hát igen. Minden változásnak van jó és rossz oldala.

Előítélet

A 444 nevű uszító és szélsőséges balliberális oldaltól kezdve a különféle közösségi oldalakig rendre megjelenik az a fogalom, hogy „előítéletesség”. Természetesen a kormány által tervezett határzárral és a begyűjtőtáborokkal kapcsolatban. (Mellesleg el nem tudom képzelni, a liberálisok szerint mit kéne csinálni a papír nélkül érkező határsértőkkel. Ott mászkáljanak szabadon a városban, és ott aludjanak, székeljenek, ahol eszükbe jut?)

Kebabfóbia

„A Vigyázó blog úgy értesült, hogy Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke levélben tiltakozott a kormánynál, hogy munkájuk során az »iszlamofóbia gyanújával« találkoznak.”

Halkan – nehogy fóbiába essek – kérdem: Én vagyok a hibás, mert félek valamitől? Minden bizonnyal azért is én vagyok, amit ez a Facebook-bejegyzés kelt bennem.

Felnövés

„Matteo Renzi, az ország szociáldemokrata miniszterelnöke felesleges pánikkeltésnek nevezte az illegális bevándorlóktól való félelem hangoztatását, s azt hangsúlyozta, hogy a migráció okozta problémákra nem az a megoldás, ha Olaszország bezárkózik.” Ezt a Matteót eddig nem figyeltem, de ez akkora baromság, hogy gyorsan rákerestem. Ja, persze, szegény olaszoknál balos a miniszterelnök. Ez azért kínos, mert így könnyen átjutnak a bevándorlók az első védelmi vonalon. Elsőn? A legbelsőn. „Római és milánói pályaudvarokon táboroztak le a menekültek.”

Oldalak