Pozsonyi Ádám

Kebabfóbia

„A Vigyázó blog úgy értesült, hogy Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke levélben tiltakozott a kormánynál, hogy munkájuk során az »iszlamofóbia gyanújával« találkoznak.”

Halkan – nehogy fóbiába essek – kérdem: Én vagyok a hibás, mert félek valamitől? Minden bizonnyal azért is én vagyok, amit ez a Facebook-bejegyzés kelt bennem.

Felnövés

„Matteo Renzi, az ország szociáldemokrata miniszterelnöke felesleges pánikkeltésnek nevezte az illegális bevándorlóktól való félelem hangoztatását, s azt hangsúlyozta, hogy a migráció okozta problémákra nem az a megoldás, ha Olaszország bezárkózik.” Ezt a Matteót eddig nem figyeltem, de ez akkora baromság, hogy gyorsan rákerestem. Ja, persze, szegény olaszoknál balos a miniszterelnök. Ez azért kínos, mert így könnyen átjutnak a bevándorlók az első védelmi vonalon. Elsőn? A legbelsőn. „Római és milánói pályaudvarokon táboroztak le a menekültek.”

Új hülye

Sok idiótával találkoztam már az elmúlt évtizedben, kiknek elmeállapota veretes sorok megalkotására ösztönzött – példának okért említhetném Tamás Gáspár Miklóst, kinek büntetést helyeztem kilátásba, ha nem javul, Tóta W. Árpádot, ki többszörös okításom ellenére sem okosodott meg, vagy Petri Lukács Ádámot, a tehetségtelen költőt, kinek első sajtóperem kellemes perceit köszönhetem –, de Kerner Zsolthoz egyik sem fogható. (A fent említett urakról pedánsan kifejtett véleményem szemrevételezhető a Czímeres ökrök panoptikuma című gyűjteményes kötetben.)

El innen

Megfigyeltem, hogy azok, akik lelkesen éljeneznek, ha a beözönlő bevándorlókról van szó, éppoly lelkesen bólogatnak arra, hogy a magyar menjen el. Menjen Nyugatra, mert itt rossz. Fájdalom, sokan, akik a beözönlés veszélyeit felismerik, a kiözönlését nem. Én viszont nem tudom, mi a baj az országgal.

Oldalak