Jelenlegi hely

Pozsonyi Ádám

Tiltás

Pozsonyi Ádám képe

Letiltott egy hétre a Facebook. Rossz fát tehettem a tűzre, már nem emlékszem, hogy mit, de egy pillanatra láttam felvillanni a feliratot, mielőtt kidobott: „Megsértetted a Facebook közösségi alapelveit”, meg egy sort a saját posztomból, ami így kezdődött: „Valami idióta feminista pi…a…”

A többire nem emlékszem, mert repültem.

Esélytelenség

Pozsonyi Ádám képe

Lina videóját nézem. Hogy kicsoda Lina? Fogalmam sincs. Végül is mindegy. Hajnali fél hatkor mindegy az embernek. Ez az az időpont, amikor visszafeküdni felesleges, de felkelni is.

És lehet-e értelmes dolgot csinálni ilyenkor? Mosogasson az ember fél hatkor? Marhaság. De attól, hogy kábán az embert nem érdekli, hogy hol, melyik városban adtak át bekötőutat, meg hogy épp miként alakul a GDP, valamit bambulni kell a kávé mellé. Így került látószögembe Lina, aki a YouTube-on oszt életvezetési tanácsokat.

Népbiztos ügy

Pozsonyi Ádám képe

Emlékszem gyermekkoromból egy jelenetre. Mentünk a piacra krumpliért – a tél beállta előtt mindig hazafuvaroztunk egy harminckilós zsákkal –, s az Erzsébet királyné útjára kanyarodván apám megállt az újságosbódé előtt. Különösebben nem érdekelt a dolog – én az Alfa magazint vártam az Asterix miatt, apám meg ilyet nem vett –, de mégis megkukkantottam, mit vesz.

Magyar Nemzet. Ez volt a lap fejlécén. Apám rám nézett és így szólt: „Mi ezt vesszük.”

Falvédő

Pozsonyi Ádám képe

A Godot Galéria oldalán szemezgettem, s egy tárlaton akadt meg a szemem. Kortárs képek, jó, hagyján, az ember tudja, mire számíthat, de leginkább az fogott meg, hogy az „alkotások” jó része a miniszterelnökre volt kihegyezve.

Safe place

Pozsonyi Ádám képe

Mihelyt az ember megszületik, rögtön megkeresi az ellenségeit. Legtöbbször keresni sem kell, az ellenség azonnal megtalál minket. Ezt a természetfilmekben látni döbbenetes és valósághű módon. Amikor az újszülött lényt világra jötte után tíz másodperccel már támadja az univerzum. Támadja a lét, a létezés. Az élet ilyenkor mindig döbbenetesen valósághű. Mi, városi emberek – nem akartam megsérteni a falusiakat, de az ember elsősorban önmagáról beszél – nagyon elszoktunk már a valóságtól.