Pozsonyi Ádám

Mars és Vénusz

A neten böngésztem a Sargentini-jelentés körüli bolhacirkusz kapcsán, és a különös fejű és identitású – tegye mindenki bátran a szívére a kezét, és ismerje el, azoknak a vonyító EU-s idiótáknak különös kinézetük volt – hőbörgő élőlények kapcsán kerültem el egy oldalra. Valami feminista agymosó oldal volt, és szerepelt egy mém, amelynek ez volt a szövege: „Utálom a férfiakat!”

Jobbos nők

„Egyre több európai nő támogatja a jobboldali pártokat, és ők gyakran férfi társaiknál is radikálisabbak, derült ki a Friedrich Ebert Alapítvány kutatásából. A szélsőjobboldali pártok tipikus támogatóit sokan dühös fehér férfiakként képzelik el. (…) De ez a leegyszerűsítő álláspont nem is vette számításba, hogy a nők is képesek radikalizálódni.” (Heti Index-idiotizmus.)

Szájbarágás

„És ön látta már az év egyik legtöbb érzelmet kiváltó fotóját Budapestről?”

Ezt írja az Index, mintegy szalagcímként. (Ha az Indexet végre egyszer sikerül kiiktatni, nagyon sokat léphet előre az ország az erkölcs és a közmorál területén.)

És mellette a fotó: egy buszmegállóban, a padon egymás mellett ücsörög két asszony. Mindkettő feje bebugyolálva kendőbe. Egy vidéki, régi vágású parasztasszony, fehér, alul összecsomózott kendővel, meg valami muszlim, a náluk megszokott – belőlem a puszta látványa is zsebben bicskanyitást kiváltó – női fejbecsomagolással.

Genderezés

Konok Péter – gyanús kinézetű megmondóember az ellenzéki Kötöttfogás című műsorban – azért a kedvencem, mert ha nincs témám, nem jut eszembe semmi, akkor rákeresek a nevére, kattintok, bámulom pár percig, és mindjárt házhoz jön a téma. A Konok Péter – gyanús kinézetű megmondóember – ilyen szempontból egy áldás. (Tudom, ez valahol önzés, kérem, nézzék el nekem, gyarlók vagyunk mindannyian.)

Oldalak