Jelenlegi hely

Pozsonyi Ádám

Természetesség

Pozsonyi Ádám képe

Olvastam egy cikket a zöldgazdálkodásról – miért van az, hogy a természetvédelmet átengedtük a libsiknek, s ha az ember aggódni akar az erdőkért, megkapja árukapcsolásként a gendert? –, és ott leltem egy kitételt. „A természet intelligenciája.” Arra kéne rábízni dolgokat, mert a természet – úgymond – intelligens.

Mivel ezt a zöldséget sokszor hallom, kifejteném a véleményem.

Paleo

Pozsonyi Ádám képe

A génmódosított növényekről olvasok. Sajnos itt is ugyanaz figyelhető meg, mint minden másban: a libsi oldal lelkes, a jobboldal retteg és összeesküvéseket gyárt. A kommenteknél hamar előjött a chemtrail, hogy azért permeteznek, hogy a végén csak génmódosított növényt lehessen termeszteni.

Természetesen mindenki a természetesség bűvöletében él, és már a népirtás is itt van. Jó béna ez a háttérhatalom, ha egyre csak nő a népesség. Már biztos megy pár évtizede, aztán hétmilliárdan vagyunk!

Természetes

Pozsonyi Ádám képe

Olvasom, hogy az új ötfontos bankót nem fogadják el a vegán kávézókban, mert zsír van benne, ami állati eredetű! Én mondjuk rommá büntetném őket, mert mi az, hogy egy cég nem fogadja el a törvényes fizetőeszközt? A Bank of England kibocsátotta, akkor elfogadod, vagy megrohadsz a bírságolás miatt.

Divat ma a „természetes” előtti leborulás. A természetesség nevében a világ másik sarkából szállítják Európába a „tudatos” meg „bio” alapanyagot (pl. mandulatej) a környezetet szennyezve, és a túltermesztés miatt tönkretéve a helyi környezetet.

„Az ember, aki retteg a kövérektől”

Pozsonyi Ádám képe

Az új amerikai elnök, Donald Trump megválasztása utáni napok legjobb szórakozása volt számomra végigolvasni a bőröndpakolók sopánkodásait. Kedvencem az egyik emberjogista woman warrior hisztije volt (Amerika választott – A jóisten irgalmazzon nekünk), amelyben parádés gyöngyszemet találtam.

Gyászolás

Pozsonyi Ádám képe

Meghalt Fidel Castro. Megvallom, nem is emlékeztem rá, hogy még él. Nem mintha nem tudtam volna. Ha valaki az utcán megszólít, mondván: „Pozsonyi úr, nagyon szeretem az írásait, maga egy zseni. Mit gondol, él még Fidel Castro, a kubai diktátor?”, én nyugodt szívvel vágtam volna rá: „Köszönöm, tudom, hogy zseni vagyok, bár a díjakat nem hozzám dobálják. Igen, él még a gazember.”