Pozsonyi Ádám

Bolondságok

„Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban!” – olvashatjuk, amint a hős felkiált a műben. (A héten kicsit poroltam a könyvespolcomon, és így került a kezembe pár kötet, mit évtizedek óta nem vettem kézbe, amit a vastag porréteg is igazol, no de ez persze nem a rendetlenséget bizonyítja, hanem az író lelkesedését a felsőbb szférák és érzéketlenségét a matéria alantas viszonyrendszerei iránt.)

Femcsi randi

Egy ilyen szép lány miért ilyen baromságokkal tölti idejét? Erre gondoltam, amikor a 444 nevezetű uszító portálon – van, aki bélyeget gyűjt, van, aki libsi oldalakba kukkantgat – elolvastam az „Őrületbe kergeti az internetet a 10 feminista randitipp – 10 dolog, amit egy interszekcionális feministának meg kell kérdeznie az első randin” című irkálmányukat.

Ellenpólusok

Ki olvas majd kétszáz év múlva verseket? Ezen töprengtem egy reggel, míg vártam, hogy ismét legyen net. (Utóbbi időben akadozik.) Nem kell tiltani. Az emberek maguktól engedik el, sőt könnyű szívvel a megterhelő dolgokat, mint például az olvasás, és örömmel élvezik a technika nyújtotta nihilbe vezető kütyük virtuáliáját.

Cinege

Újév másnapján az ablakon bámultam kifelé. Nézegettem a szemközti ház kerítését. Az íróasztal mögött, ahol gyakran ülök – töprengve a világ dolgain –, igen jól látni azt a kerítést, meg a mögötte lévő kis kertet is.

Jócselekedet

Két ünnep közt sok szabadidőm volt, így elhatároztam, hogy valami jót cselekszem. Kicsit szobroztam a ház melletti zebránál, hogy átkísérjek egy idős nénit, kismamát vagy agg katonatisztet, de ezt hamar meguntam, mert piszok hideg volt, majd elballagtam a Bosnyák térre, hogy megtisztítsam a könyves dobozt a kulturális szeméttől. Vannak ezek a zöld könyves dobozok városszerte, ahová a népek a fölösleges könyveiket hordják, s aki akarja, ingyen elviheti. Néha felkeresek egy-egy ilyet, s kiválogatom a lélekre mérgező káros kiadványokat, majd méltó helyükre juttatom.

Oldalak