Jelenlegi hely

Pozsonyi Ádám

Távolság

Pozsonyi Ádám képe

Érdekes dolgot figyeltem meg. Rajta vagyok több levelezőlistán, naponta beszélek tucat emberrel, olvasom hazafiak véleményét, és azt látom, hogy nem elég az, hogy mindenki tudja. Á, dehogy! Mindenki jobban tudja!

És mivel az ember hiú, nehezen viseli el. (Ez persze csak köntörfalazás, az emberek kilencvenkilenc százaléka egyáltalán nem viseli el, ha bírálat éri, vagy elég, ha csak ő úgy érzi, hogy valaki bírálja.) Épp ezért férfiak közt kialakul a szkander.

Mondja. Visszavág. Nem hagyja! Azért se!

És min mennek ölre?

Erdogan! Putyin! Szíria! Háttérhatalom.

Hogyan tovább?

Pozsonyi Ádám képe

Charlie Hebdo. Kevesebb mint egy évvel később Párizs. Kevesebb mint fél évvel később Brüsszel! (Kölnt már nem is említi az ember.) Mi a terv? Ha majd hetente robbantanak, akkor hetente tartunk megemlékezést? Európa feltette a kezét, bepucsított, és szabadrablás van.

Szokásjog

Pozsonyi Ádám képe

„Ami új, az rossz!” – mondottam volt vagy húsz éve, s lám, mily okosság ez még ma is! Elmondom, min tépelődöm. Ismerősöm dohog. Derék reakciós. A Face­bookon próbálta okítani a vegánokat meg feministákat, aztán valaki jelentette, hogy hamis a profilja – ami igaz is volt. „Fel van függesztve, és ha mutatok igazolványt, megint használhatom.”

Karrierizmus

Pozsonyi Ádám képe

Állok a sorban a hentesnél. Kis kolbász, némi disznósajt a hétvégére, meg fél kiló tarja. Mostanában sűrűn állok be a sorba a henteshez. Nemcsak azért, mert lement a hús ára, hanem mert a disznóhús vásárlását valahogy hazafias cselekedetnek érzem. Mióta határainkon áll az idegen kultúrájú csőcselék, több disznóhúst eszem. „Jó magyar s jó keresztény sok disznóhúst eszik!” Ez az új jelmondatom.

No de nem is erről akartam beszélni, hanem a sorban állókról. Mögöttem két nő vitatkozik. Min vesztek össze, s miért? Rejtély. De hát az emberek mindig megtalálják rá az alkalmat.

Töprengés

Pozsonyi Ádám képe

Szilágyi Jolán festőnőn (1895–1971) gondolkodtam. Ő ugye Szamuely Tibor proletár népbiztos és ’19-es hóhér felesége volt. Nem volt egy zseni Szilágyi Jolán, de kutyaütő se. Legjobbak a csendéletei. Kisméretű vásznak, rajta aranyozott szélű kávéscsésze, peremén finoman megmunkálva a minták, cigarettásdoboz, pohár víz. A pohár és benne a víz is pedáns. Mondhatnám ízléses. Nem egy Rubovics Márk, pláne Romek Árpád, de jó. Azt a fajta polgári értéket képviseli, amit férje, a népbiztos mélységesen gyűlölt, tűzzel-vassal irtott, s mindenáron el akart pusztítani. Hogy jött ez nála össze?