Egy hónapon át Oroszországra figyel a világ. Ahogy egykor Misa mackó, most Zabivaka, a farkas lophatja be magát a sportszeretők millióinak a szívébe, és szurkolók százezrei szembesülhetnek a helyszínen azzal, hogy a nyugati sajtóban olvasottakkal ellentétben egyáltalán nem kell rettegni Oroszországtól. Sőt.
Gyengül a sokáig uralkodó liberális világrend. Az európai trendeket nézve a hagyományos elitek gyengüléséről, egyfajta konzervatív reneszánszról, a globalizációba mint mindent megoldó eszközbe vetett hit megrendüléséről, az új alternatívák megjelenéséről beszélhetünk. Ezt igazolja közvetve a kétségbeesett segélykiáltásként is felfogható megszólalások és írások sora.
Várhatóan utolsó, nemrég megkezdett negyedik elnöki ciklusában Vlagyimir Putyin megszilárdítaná Oroszország helyét az átalakuló világban, és a globális ambíciókhoz igyekszik megteremteni az erős gazdasági hátteret is. Sikerül-e ez? Kik lehetnek Oroszország partnerei a többpólusú világban? Hogy alakul a viszonya Európával? Egy kalap alá lehet-e még mindig venni Európát és Amerikát, és milyen kínok között alakul az új világ? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Kremlhez közel álló orosz politológussal, Szergej Mihejevvel, a moszkvai Politikai Konjunktúrakutató Intézet igazgatójával.
Az államok szuverenitásának tiszteletben tartására és az egyoldalú megoldások vészes elterjedésére figyelmeztettek a parlamentarizmus erősítését célzó moszkvai konferencián.
Az elmúlt években egyre inkább elmosódtak a határok az igazság, a valóság és a kitalált dolgok, az álvalóság között. Újabb és újabb példákkal bizonyítja manapság az élet, hogy egy igazságon túli világban élünk. Olyanban, ahol a valóság naponta kapitulál az úgynevezett igazságok sora előtt, s a tények helyett az érzelmek, vagy a személyes meggyőződés formálják a közvéleményt. Napjaink hősei a trollok, a hackerek, akiket állítólag kizárólag a Kreml vet be a hibrid háborújában, miközben a világ másik, szebbik fele állhatatosan harcol az orosz propaganda ellen.
