Jelenlegi hely

Szalay Károly

A sátánizált Horthy 41.

Szalay Károly képe

Folytatva korábban megkezdett „szöveg­elemzésemet”, két benne rejtőző árulkodó tényre hívom föl a figyelmet. Az egyik: Hitler menet közben megváltoztatta szándékát: a zsidókérdés végleges megoldását még a háború előtt be akarta fejezni! És kitelepítés helyett népirtással! A második: ha a háború vége előtt meg akarta „szabadítani Európát a zsidóságtól”, akkor már 1943-ban sem volt biztos a győzelemben. Amiből az következik, hogy olyan őrülten gyűlölte a zsidókat, hogy elpusztításuk majdhogynem fontosabb volt számára mindennél.

A sátánizált Horthy 40.

Szalay Károly képe

1939-től elképesztő gyorsasággal változnak az európai események, amelyek következményeként Horthy lába alól kicsúszik a talaj, és egyre kiszolgáltatottabbá válik. Ez, kérem szépen, szomorú tény, ami ellen egyet tehetett volna: lemond. A maga érdekében. Ez az „utánam a vízözön” gesztus azonban, mint már említettem, szélsőjobboldali hatalomszerzéssel s a nácik azonnali totális rémuralmával járt volna.

A sátánizált Horthy 39.

Szalay Károly képe

Horthy sátánizálásának egyik alantas eszköze volt a valódi, véreskezű, zsidótlanítást végrehajtók szerepének kicsinyítése, s ezáltal bűneik Horthyra kenése. Már megírtam az Ungváry–Karsai kettős beszélgetését a tévében, amely diskurzusban Szálasit maszatolták szebbre, csak azért, hogy Horthy sötétebb színben tűnjék föl. A másik fondorlatos eljárás az elhallgatás. Szörnyű, de tény: a valódi gyilkosok felelősségének csökkentése célzatosan – Horthy kárára. Ennek az eljárásnak ordító változata Baky és Endre László szerepének eljelentéktelenítése.

A sátánizált Horthy 38.

Szalay Károly képe

Folytatva korábbi cikkem idézetét: „Egyidejűleg Hitlerrel, Ribbentrop külügyminiszter (…) rámutatott arra, hogy most már úgyszólván minden európai állam csatlakozott a német akcióhoz, [Svájc és Svédország kivételével. Sz. K.] (…) s hogy ma már éppen csak Magyarország az, amely a zsidókérdés gyökeres megoldása elől elzárkózik.”

Migráció Nobel-díj-nézetből

Szalay Károly képe

Kertész Imre utolsó könyvében, a Végső kocsmában arról panaszkodik, hogy alig olvasnak az emberek. Hozzátenném, ha olvasnak is, rosszul, s fölületesen ítélkeznek. És őrületesen félremagyaráznak mindent és mindenkit. És ami a legtébolyítóbb: olvasásismeret nélkül is ex katedra véleményt mondanak. Egy szövegről 10-15 sor olvastán meg lehet állapítani, hogy dilettáns vagy vérbeli író. De azt nem, hogy milyen maga a mű egésze, és még kevésbé azt: miről szól. Szokás manapság úgy mondani ítéletet íróról, költőről, hogy azt sem tudják, egyáltalán jelent-e meg műve?