Jelenlegi hely

Szalay Károly

Utópia – 2050

Szalay Károly képe

„– Látomás: 2050-ben egy belvárosi nyugdíjas otthonban Konrád György, Moldova György, Demszky Gábor, Gyurcsány Ferenc (m)ultiznak. A tét az asztalon: Kádár János előkerült koponyája. Esteledik. Fodor Gábor füvez. Heller Ágnes, mint Inganga, a százéves királyné kötöget. Várják az ápolónővért, hogy hozza a nyugtatót, a vacsorát. De nem érkezik.

Szlalomozok

Szalay Károly képe

…a televíziós csatornák között. Az unalmas műsorok így elviselhetőbbek. Szórakoztatott például Juhász Péter gyügyüteg performansza: leköltözött a Kálvin téri aluljáróba, mire a hajléktalanok fölmenekültek előle a hidegbe. Juhász buggyantnak nézte Tarlóst, ha azt hitte, leül közéjük, pontosabban mellé. Elfeledte a szöröncsétlen tüntetenc, éppenséggel a főpolgármester akart rendet teremteni az aluljárókban, s az ellenzék, vagyis ő tereltette vissza a hajléktalanokat demokráciára hivatkozva. „Mindenki ott fagy meg, ahol akar” jelszóval.

A múlt réme visszaköszönt

Szalay Károly képe

A minap a HírTV Szabadfogás című fecsegdéjében Wahorn, a hol zenész, hol képzőművész, hol egyik sem, korholóan benyöggintette: a kormány másfél milliárdért olyan Aba-Novák-festményt vett, amelyen Horthy Miklós is látható. „Óh, irgalom atyja, ne hagyj el!”

Demokrácia II.

Szalay Károly képe

Visszatérve előző rittyenetem gondolatához, megjegyzem, hogy a mai Európát a politikai zűrzavar jellemzi. Hadd ne soroljam föl. A gazdaságilag legstabilabb ország, a germán, hónapokig képtelen volt kormányt alakítani, s ha most mégis tud, rövid életű lesz. Még Magyarország megítélésében is zavarosak. A Freedom House lepontozott, egy másik kifenevót intézet fölminősített. De engem a hazai zűrzavar érdekel, bár nem közömbösek számunkra a környülállások sem.

Demokrácia I.

Szalay Károly képe

Súlyos bizonytalanság, mi több, zűrzavar, sőt káosz uralkodik azok fejében, akik egyre-másra minősítgetik a mai magyar politikai állapotokat, Orbán Viktort és kormányát illetően. Nincsenek illúzióim. Amit ember csinál, abban mindig lehet hibát találni. „Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.” De az is tény, hogy a hibakeresésre, sőt hibáztatásra, az elítélésre is bőven vannak szentenciák: „Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem veszi észre.” A „visszamutogatásra” is bőven vannak szólások. De hagyjuk az okoskodást.