Szalay Károly

Hajléktalanok

Műfajomnak, amit a Szókimondóban művelek, a lényege a pontos utalás, tényszerű meghatározás, magyarul szólva, a konkretizálás. Ebből a kézzelfogható tényezőből indítom elmefuttatásomat. Ezért vagyok kénytelen olykor még személyekre is, ha kell, név szerint utalni, ami nem ritkán karaktergyilkossággal jár.

Megzavarodtak

Nem is tudom már, minek nevezhetem a magyar ellenzéki pártokat, baloldalinak, liberálisnak, jobboldalinak, pártoknak-e egyáltalán, mert elvesztették arculatukat. Képtelenek elviselni a több mint sorozatos vereséget. Gondoljanak bele! 1990-ben még úgy látszott, a liberálisok nyerik az első szabad választást, és a második fordulóban bukott az SZDSZ. Amitől az enyhe elmebaj tünetei kiütköztek reakcióikban. Többet tiszta győzelem pozícióba nem is kerültek. És azért, hogy a hatalom részesei lehessenek, föl kellett adniuk lényegük értelmét, az antikommunistaságot. A szocialisták szövetségeseiként megindultak a romlás útján.

Hol élek én?

A pánikgyáros hiszteroliberálisok szerint katasztrófatelepen. Mert Magyarország romokban hever. Megszűnt a jogállamiság, a szólásszabadság, a közbiztonság, rasszisták, xenofóbok meg egyéb fóbok randalíroznak az utcákon. Összeomlott az egészségügy, ápolónők, orvosok menekülnek (migránsosodnak), őrületes tanárhiány van, mindenki kiöregedett vagy hamarosan kivénhed, ám gyermek sincs, vészesen fogy a lakosság, aki még megmarad, az is kivándorol. A maradék magyar idegengyűlölő, cigányutáló, antiszemita. És halálos beteg. A nemzetközi megmérettetés szerint élen járunk gyógyíthatatlan betegségekben, végzetesen kövérek vagyunk, rák-, szív- és érrendszeri betegségekben az elsők a világon, csak nyelvtudásban vagyunk az utolsók. Étkezési szokásaink bődületesen egészségtelenek, Orbán Viktor ütem­verésére lépdelünk a pusztulásba. Csak az idióta nem látja, hogy a Fidesz politikája katasztrófába vitte az országot, itt nem lehet élni, lassan meghalni sem, mert nincs, aki elföldeljen.

Öngyilkos ellenzék

A sors áldása, hogy egyetemista korom első éveiben a piaristák által fönntartott Pázmány kollégiumban laktam. A szerzetesrendre jellemző módszer az volt, hogy a széles körű szakmai kitekintés és általános műveltség érdekében a különféle stúdiumokat végző diákokat összekeverték. Én Emillel (máskülönben jobboldali szociáldemokrata), orvostanhallgatóval, nem bölcsésszel (!) laktam egy szobában. Pszichiáternek készült. Emberismeretet, lélektant, karakterológiát első kézből tőle tanultam.

Európa Mohácsa 2.

Az első világháború a gyarmatok újraföl­osztása érdekében zajlott. A Monarchiára Németország erőltette rá a hadba lépést. Tisza István háborúellenes volt, s három napig ellent is tudott állni a más érdekekért kitörni készülő háborús részvételnek. Sajnálatos módon megalkudott, beadta a derekát, de ezért az életével fizetett. És Magyarország kétharmadának elvesztésével. Ausztria az olaszokkal szemben elvesztette ugyan déli területeinek egy részét, de kárpótolták Nyugat-Magyarországgal, a Várvidékkel. A nyugati gyarmattartó országok Ausztriának megbocsátották németpártiságát, ahogyan később Hitler-rajongását is.

Oldalak