Szalay Károly

Nevetséges hazudozók

De nemcsak nevetségesek a szóba kerülő prüttyenetek, hanem elszomorítóak is. Attól nevetségesek, hogy még végig sem mondták hazugságaikat, máris a sánta kutyánál hitványabbak. Ha egy-egy személyről lenne szó, meg sem írnám ezt a cikkenetet. De nevetséges hazudozásaik kortünetté váltak. Kötelezően fölhasználandó, központilag irányított, előre gyártott elemek. És mitől elszomorítóak? Attól, hogy útvesztőbe keveredett ellenzékiek, akik nem lelik helyüket és kétségbeesetten keresik a kapaszkodót, de nem találják. Nem tartok névsorolvasást, csak egy aktuális megnyilatkozás elemzésével mutatom be, érzékeltetem azt, amit mondanék.

Kínzó aggodalmaim

Ez a fajta aggodalom az 1970-es években, tehát több mint négy évtizede fogott el először. Kiszabadulva a kommunista bezártságból, látni akartam a varázslatos Wachaut, a Duna mintegy harminc kilométeres szakaszát, amelynek másfél ezer éves misztikus múltja fölött a Nibelungok szelleme és Attila hun király legendája lebeg, hogy Wagner Nibelung gyűrűjét, Wotant, Brünhildát, Siegfriedet ne is említsem.

Szexuális nevelés?

A minap hajnalban felébredtem, s pöhörésztem a rádiógombon, azután visszaaludtam. Arra riadtam föl, hogy egy férfiú azt kérdi a beszélgetőpartnerétől: és véleménye szerint a pornófilmek alkalmasak arra, hogy a gyermekek szexuális kultúráját fejlesszék? Azaz iskolában taneszköz lehet-e a pornófilm tíz-tizenöt éves gyermekek erotikus oktatására?

Meditálok…

Vagyis, azon töprengek, mitől hervatag, szinte nem is létezik az ellenzéki politika? Mert az képtelenség, hogy a XXI. század elképesztő technikai színvonalán bármit is el lehessen titkolni a tömegek előtt. Oktalan a balliberális hivatkozás arra, hogy vidéken beszűkült a médiájuk hatóköre. A véleményközlés gátlástalanul terjedhet az egész országban, bal felől is, még ha nem is nekünk fütyül.

Oldalak