Szalay Károly

Európa Mohácsa

A magyar köztudatban Mohács jelkép. A pusztulás, a megsemmisülés, a szabadság elvesztése, a megszállás kezdete és a függetlenség vége. Voltaképpen az akkor leghatalmasabb iszlám birodalom, a török csak 1541-ben, augusztus 29-én, napra pontosan tizenöt évvel később teljesítette be a végzetet Buda elestével.

Remek nevek

Éppen harminc esztendeje jártam kamasz fiammal a szatmárcsekei csónakos temetőben. Arra ügyeltem, ne csak Róma meg Madrid műemlékeit ismerje meg, hanem Magyarországét is. (Mindig utáltam, ha valaki azzal hencegett, hogy látta a Machu Picchut, de sohasem járt az egri várban.) Nyári alkonyatkor értünk a temetőbe, és lenyűgözött a fekete csónak­erdő, háttérben a lenyugvó vörös nappal. Meglepetésünkre tőlem fejjel magasabb, vékony, fehér inges, kék asztaloskötényben dolgozó, előkelő tartású, jó hetvenes férfit fedeztünk föl, aki javítgatta az embermagasságú csónakfejfákat. Mint valami műbútorasztalos, kivágta a korhadt részeket, kipótolta, összecsiszolta és feketére festette a friss pótlásokat. Jóízűen és hosszan elbeszélgettünk, majd búcsúzkodván azt kérdezte: „Az urat meg hogy hívják?” Megmondtam. Fölnevetett. „Hogy lehet valakit így hívni? Gyütt-mönt ember neve az ilyen. Mint a Kis meg a Nagy meg a Tót meg a Horvát.” És magát hogy hívják? – kérdeztem vissza. „Engem?” És kihúzta magát. „Engem Kovács Józsefnek. Mert az én őseim évszázadok óta itt élnek, és böcsületes foglalkozást űztek mindig.”

Nevetséges hazudozók

De nemcsak nevetségesek a szóba kerülő prüttyenetek, hanem elszomorítóak is. Attól nevetségesek, hogy még végig sem mondták hazugságaikat, máris a sánta kutyánál hitványabbak. Ha egy-egy személyről lenne szó, meg sem írnám ezt a cikkenetet. De nevetséges hazudozásaik kortünetté váltak. Kötelezően fölhasználandó, központilag irányított, előre gyártott elemek. És mitől elszomorítóak? Attól, hogy útvesztőbe keveredett ellenzékiek, akik nem lelik helyüket és kétségbeesetten keresik a kapaszkodót, de nem találják. Nem tartok névsorolvasást, csak egy aktuális megnyilatkozás elemzésével mutatom be, érzékeltetem azt, amit mondanék.

Kínzó aggodalmaim

Ez a fajta aggodalom az 1970-es években, tehát több mint négy évtizede fogott el először. Kiszabadulva a kommunista bezártságból, látni akartam a varázslatos Wachaut, a Duna mintegy harminc kilométeres szakaszát, amelynek másfél ezer éves misztikus múltja fölött a Nibelungok szelleme és Attila hun király legendája lebeg, hogy Wagner Nibelung gyűrűjét, Wotant, Brünhildát, Siegfriedet ne is említsem.

Oldalak