Szalay Károly

Hisztéria és negativizmus

A szép emlékű Gyurkovics Tibor, íróhoz méltóan, új fogalmat alkotott, és szót is: hiszteroliberalizmus. Elsősorban a magyar politikai életre, de mára kiderült, az egész világ egyfajta mentalitására is jellemző ez a meghatározás. Sajátságos módon a két jelenség túlnyomórészt együtt jár, az egyik a másiknak a következménye, ha úgy tetszik, savanyú gyermeke.

Vicelépcsőházi gondolatok

A választások óta már több mint egy hónap telt el. És az ellenzék még mindig ott tart, hogy – idézem a DK-t – a választás sem szabad, sem tisztességes nem volt. Vagyis csalt a két kormányzó párt. Ez az utólagos kritizálgatás nem csak magyar nemzeti sajátosság. Erős visszhangja volt Trump megválasztásának és a nemrég lezajlott egyéb megmérettetéseknek is.

Kettészakadt ország

Egy német újság szerint az EU tagállamai közül Magyarország kettészakítottsága nőtt a legnagyobb mértékben az utóbbi tíz esztendőben. A kategorikus kijelentések nekem mindig gyanúsak. Honnét tudhatja ezt egy külföldi újságíró tényszerűen? Máskülönben a kettészakítottságot több szempontból is értékelhetjük. Gazdasági, műveltségi szempontból, de ezt most hagyjuk.

Bölcs intelem

Hosszú és tapasztalatokban dús életemnek talán legkellemetlenebb, legvisszataszítóbb választása zajlott le a minap. Az emberi bölcsesség hiánya ilyen húsba vágóan csak a második világháború alatt mutatkozott meg véresen, mint ahogyan most a választások előtti napokban, és fokozódott tovább az eszement vihar után. És miközben vizslatom a társadalom minden részéből felém ásítozó bölcsességhiányt, eszembe jut az okos öreg parasztnak, a méltatlanul elfeledett magyar írónak a szavajárása. Az az érdekes ebben a Veres Péter-i szentenciában, hogy nemcsak én hallottam, hanem más is.

Fokozzák a hisztériát

Úristen! Hát csak egy asszonyember van talpon az ellenzékben, aki bölcs, okos, higgadt és normális? Fityiszt nektek fanyalgók, de ő Heller Ágnes. Előre megmondta az ellenzéki pártoknak, hogy mit kell tenniük, ha nyerni akarnak. Nem hallgattak rá, igaza lett, s megint ő az egyetlen, aki nem hápikol, nem „jajong, búsong a tájon”, hanem reálisan értékel. (Jézus Mária! Mekkora sajtfej-korong ez a Róna Péter! Trianont a nemzet jogos büntetéseként könyvelte el.) Még Tamás Gáspár Miklós is félrebeszélt, amikor az ellenzéket egyetlen okos kijelentéséért bírálta.

Oldalak