Jelenlegi hely

Szalay Károly

Adalékok ’56 megünnepléséhez I.

Szalay Károly képe

A hatvanadik évfordulón nem foglalkozhattam ’56-tal, mert Horthy-sorozatomat nem szakíthattam meg. Most pótolom az elmulasztottakat.

Egy boldogtalan Nobel-díjas 3.

Szalay Károly képe

Nem vették figyelembe Kertész Imre ítélkezéseinek sokirányúságát, mert nem is olvasták el Kertész Imrét. Köztudott az a kortárs kritikusi viccelődő „álláspont”: nem olvasom el a művet, mert nem szeretem, ha az ismerete befolyásolja ítéletemet. Ez a véleményalkotási mód ma Magyarországon természetes. Szörnyű.

Egy boldogtalan Nobel-díjas 2.

Szalay Károly képe

Folytatva az előző közlést: Ligeti – Kertész szerint – úgy vélte, jobb lett volna, ha nem zsidó kapja a Nobelt. Ismétlem: a zeneszerző zsidó volt. Tehát Ligetiben is élhetett egyfajta zsidókomplexus. (Mélylélektani kusza bonyodalom.) Erről a megjegyzésről jut eszembe két ifjúkori emlékem, amely idevág. Az egyiket Kolozsvári Grandpierre Emil barátom mesélte, akinek az imádott felesége zsidó volt. (Meghitt barátság kötött hozzá engem is.) Emil 1948-ban a rádió irodalmi osztályának volt a vezetője, s régi, gyermekkori, Dachauból hazatért barátját akarta maga mellé venni.

Egy boldogtalan Nobel-díjas 1.

Szalay Károly képe

Vagyis Kertész Imre. Fura: sem az érte hör­göncök, sem fitymáloncai nem észlelték, hogy a létező legnagyobb világirodalmi díj kitüntetettje örömtelenül, elkeseredettségben élte le utolsó éveit. Fél mondatban vetette oda a Végső kocsmában, hogy azért a némi kis pénz igen jól jött neki. Mi baja volt ennek a sikerembernek?

Furcsa módon ezt is megírta. „Nem szeretem nem szeretni önmagamat, noha ez olykor inspiratív. Hogyan is tudtam volna megírni B. búcsúlevelét a Felszámolásban, ha nem lett volna egy szörnyű estém, amelyen rohamszerűen tört rám ez az öngyűlölet?”

Még egyszer Tihany

Szalay Károly képe

Néhány hete nagyszerű riportot írt Ágoston Balázs a tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetről. Meghívattam a 90. esztendős ünnepi konferenciára, és rám zúdult húsz esztendő (1951–1971), az ott töltött idő minden szép emléke. Különös jelenség volt ez a kutatóközpont. Nemzetközi jelentőségű tudományos munkát végzett, de az egész félsziget, sőt az ország egyik szellemi centruma volt. Nemcsak a természettudósokat vonzotta magnetikus erővel, hanem a humán alkotókat is. Különös varázsát ebben vélem fölfedezni.