Szalay Károly

Rendkívüli hungarikum 2.

Végre elenyésztek a politikai viszketegencek és heccentyűk március tizenötödikei rángásai, és visszatérhetek Szentkuthy Miklós magyar író elképesztő külföldi sikereihez. De mielőtt visszatérnék, mellékesen megjegyzem, hogy 25 esztendő sem volt elég ahhoz, hogy az, akit illet, megértse: ez az ünnep nemzeti és egyetemes. Pártérdekek fölötti. Méltóságát több mint illetlenség holmi zűrzavarkodással megtörni.

Arany klozetkefe

Legutóbbi írásomban azt ígértem: folytatom a rendkívüli hungarikumról, Szentkuthy Miklósról szóló beszámolómat. De a mostani márciusi megemlékezés olyan agysorvasztó volt, hogy nem hallgathatok róla. Az maga az őrület, hogy az 1945 óta tartó kommunista szellemi fertőzöttség óta mindig mindent újra akarnak kezdeni, miután mindent leromboltak. Most „új köztársaságot” akarnak a nyifogancák és a pöcsögencek.

Egy rendkívüli hungarikum

A kilencvenes évek legelején, egyszer éjfél körül rákapcsoltam a TV5 Europe-ra, vagyis arra a csatornára, amelyik a Duna televízióhoz hasonlóan az egész világon fogható. Elalvófélben, már az ágyba tartottam, de olyasmit sugároztak a francúzok, hogy úgy fölébredtem, mintha dézsa vízzel nyakonöntöttek volna. Annyira szeretném Önökkel érzékeltetni őrületes meglepetésem mellbevágó erejét, és a mérhetetlen csodálkozást amit kiváltott belőlem a látvány, de aki erre egyedül alkalmas lett volna, kizárólag Ő, a címben említett rendkívüli hungarikum.

Az ellenzék hiteltelensége

Már igazán szégyellem ismételgetni, hogy egy többpárti parlamenti demokráciában az ellenzéknek éppen olyan fontos a szerepe az országvezetésben, mint a kormányzó erőknek. Az ellenzék hatékonysága azonban, furamód nem föltétlenül számbeli létszámától függ, hanem a hitelességétől. A politikai hitelesség hasonlatos az „epikai hitelességhez”. A túlzás, ha bizonyos mértékben túlburjánzik, torzítássá válik, ez pedig hitelvesztéssé. Ahogyan a jó karikatúra is csak túloz, de ha torzít, már hiteltelen. A túlzás a valóságban fölfedezett hiba fölnagyítása.

Laza lelki tartást!

Nem ok nélkül idézem éppen most Karinthy Frigyes harmincas évekből származó fantasztikusan kifejező szóképét. Idézem, mert azt tapasztalom, hogy a magyar társadalom egésze, hajléktalanok, nyugdíjasok, állami alkalmazottak, versenyszférában jól keresők, orvosok, mérnökök, asszisztensek, tanárok és mindenki más, saját személyes bajától függetlenül is kínzó lelki feszültségben él. Persze hogy sok embernek megvan a maga személyes baja, ami joggal okozhat feszültséget. Munkanélküli, a svájci frank csapdájába szorult, súlyos beteg, nem sorolom.

Oldalak