Szalay Károly

Szamárságok I.

„Volt egyszer egy rádió, ez egy reggel a világ összes nyelvén bemondta, hogy szégyelljétek magatokat. Meghallotta ezt a világ összes embere, és mind elszégyellték magukat. Csak a magyarok nem, ők gyorsan kikapcsolták a rádiót.” Ezt az értelmetlen mondatot egy színésznő (!) gagyarássza egyfolytában a Pa-dö-dő, vagyis a Lang–Falusi-páros unalmasan csacsogó műsoraiban.

Nagy Gáspár 56-os verse

1985 tavaszán Kardos, a Magvető igazgatója fölhívott az irodájába. Tudtam, valami baj lehet, mert máskülönben szokása szerint ő látogatott le a kilencedikre Bor Ambrushoz, Ördögh Szilveszterhez vagy hozzám. Komor arccal ült íróasztala mögött, háttal az ablaknak. Látogatóit mindig a fénnyel szemben ültette le, ahogyan azt még katpolos korában megszokta, a kihallgatásokkor. Vallató elrendezés.

1956 ősze után II.

Nem hagyta szóhoz jutni. Az enyém viszont elővette az igazolványát. Valami karhatalmi rendőr volt. Erre lettek figyelmesek az állványon dolgozó munkások. Amikor aztán lökdöstek bennünket, hogy szálljunk le a motorról, be a furgonba, a melósok leugráltak és közénk álltak. Egyikük rögtön eltakarta előlük a rendszámtáblát. Furfangos eszű, gyorsan gondolkodó munkás, az „uralkodó osztály”. Addig tartották vissza a rendőröket és persze az autójukat, amíg el nem tűntünk a szemük elől.

1956 ősze után I.

Kezdjük 1957-tel. A mai ember vagy elfelejtette, vagy akkor még nem is élt, tehát nem tudhatja, mi is történt a szabadságharc leverése után. Ismét a szovjet fegyverek hatalmában, már novemberben, jól megszervezett megfélemlítéshullám söpört át az országon. Először is, kijárási tilalom volt esténként. Az emberek besötétített szobákban, esetleg baráti körben töltötték az éjszakákat. Aki idejében nem ért haza, ott aludt a vendéglátóknál. Kitéve magát annak a több mint kellemetlenségnek, hogy esetleges razzia során kiprovokálhatta a pufajkások ellenszenvét, mert nincs otthon.

Adalékok ’56 megünnepléséhez II.

A szabadságharc 60. évfordulóját az Írószövetség ezelőtt egy évvel példásan megünnepelte. Talán a legszebben éppen tavaly, 2016-ban. November 23-án azonban gikszer csúszott a megemlékezéssorozatba. Amiben azonban a szövetség vétlen. Megkésetten – konferenciát tartott a Bajza utcai székházban, „1956 irodalmi lenyomata” címmel. Kilenc előadó, s lényegében ugyanaz a téma. Az irodalom és a forradalom kapcsolata. Kérdezhetik: minek ezt nekem előhozni? A válasz: mert vannak tanulságai. Irodalomtörténet-írásunk eltorzulására és az emberi hitványságra vet fényt.

Oldalak