Szánthó Miklós

A holnapután kihívásai előtt

Bár az angol romantika neves alkotójának, William E. Henley-nek vágyképe – „Magam vagyok a sorsom ura / Lelkem hajóján kapitány” – alapvetően téves, hisz ahogy mindennek, sorsunknak is a Teremtő az ura, néha nem árt, ha az egyszeri ember mégis számot vet. Na nem pusztán pőre egyéni sorsával, hanem inkább a lehetséges jövővel, mely szűkebb és tágabb közösségeinkre várhat – ha másért nem, hogy felkészüljünk rá, ad absurdum, hogy kérjük az Urat, bűneink ellenére kegyelmezzen nekünk, és ne engedje a rossz utat választanunk.

A „STOPSoros” és a mély tenger

Amikor azt kérdezik, miért kell konspirációkat szőni Soros György személye köré, akkor azt mondom, hogy ez nem összeesküvés-elmélet: a nyílt társadalom terve maga az összeesküvés. Amikor azt mondják, hogy „de hisz nincs is Soros-terv”, akkor az mondom: de van, maga Soros György írta le. Ekképp például: „míg a (szuverén nemzet)állam gyakran visszaél hatalmával, addig a globalizáció olyan fokú egyéni szabadságot tud ajánlani, amit egyetlen állam sem (…) Az államok szuverenitásán alapuló rendszer sem a békét, sem a biztonságot nem garantálja.

Útikalauz Brüsszelhez

Azt a megtisztelő felkérést kaptam a Demokratától, hogy első kézből számoljak be, milyen is egy igazi „brüsszeli vita”. Múlt hét csütörtökön ugyanis az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) meghallgatást tartott a „magyarországi jogállamiság helyzetéről”, amelyen meghívott előadóként, egyféle „tanúként” magam is részt vehettem.

A baloldali diskurzus varázstalanítása

Nagyon megváltozott ez a mese – már a magyarországi balliberális oldal szempontjából. Az egykor monolit MSZMP-ből az eljelentéktelenedés útjára lépő középpárt lett, amely lassacskán önmaga karikatúrájává kezd válni. A politikai-jogi döntéshozatal, olybá tűnik, jó időre kikerült a kezükből, véleményformálási monopóliumuk pedig enyészetté vált. S tény, mindezt – bárki lenne is a helyükben – nehéz feldolgozni.

Oldalak