Szentesi Zöldi László

Az ártatlanság kora

Nem volt olyan régen, és mégis történelem. Mennyi illúzió, mennyi vakhit, egyszersmind mennyi őszinte remény, tiszta szándék tapadt hozzá. Mintha éppen a világ sorsa ott és akkor dőlt volna el, de legalábbis Magyarországé egészen bizonyosan, évtizedekre, akár fél évszázadra is.

Némi nosztalgiával az 1990-es választásokra gondolok.

Vágó István és a kaftánosok

Furcsa dolog az antiszemitizmus. Képzeljük csak el, hogy a Demokrata munkatársai közül bármelyikünk leírná az alábbiakat: „ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok.”

Még egy tárral

Rudán Joe visszatért! A Coda, P. Mobil, Pokolgép és Dinamit legendás énekese olyan szólóalbumot tett le az asztalra, amely minden előzetes várakozásunkat felülmúlta. Valljuk be, Joci a Mobilmániás évek alatt kissé megfáradt, koncerteken is adós maradt kivételes képességei megcsillogtatásával, de jelentjük, már minden rendben, minden rendeződött. Hogy a lényegre összpontosít, tökéletesen meglátszik Rudán Joe mostani szólóalbumán, amely sokkal frissebb, eredetibb, mint négy évvel ezelőtti Én ez vagyok albuma.

Az áruló

Nem rejtőzködött, persze hogy hamar felfedezték. Ott álldogált a tordai vasútállomáson, várta a vonatát, amely csak nem érkezett meg. A körötte támadt kisebb csoportból lassan tömeg lett, ujjal mutogattak az árulóra, és fenyegetően körülállták. Ő azonban ügyet sem vetett a támadókra, nemes egyszerűséggel lefeküdt a közeli falócára, és ott, az életveszély kellős közepén elaludt.

Oldalak