Jelenlegi hely

Szentesi Zöldi László

Őrszemek a Nagy Falon

Szentesi Zöldi László képe

Régi emlékeim szerint arra a kérdésre, hogy az amerikaiak és a szovjetek vitájában melyik oldalra áll, Mao Ce-tung nagyjából ezt válaszolta: „A sasmadár a bércről végignézi, ahogyan a tigris és az oroszlán lemészárolja egymást a völgyben.” Nos, odalent időközben tényleg eldőlt a harc, a csillagos-sávos oroszlán már negyedszázada kinyuvasztotta a vörös tigrist. A sasmadár nézelődött eleget, de a szárnycsattogtatás ideje lejárt, kezdődhet az újabb küzdelem.

A völgyben egymást méregeti a két új ellenfél. Ezúttal az Egyesült Államok és Kína.

Indextelenül

Szentesi Zöldi László képe

Az ember mégis csak úgy indul, hogy nincsen Index.

Nincsen Index, amikor elvágják a köldökzsinórt. Nincsen Index az első iskolai napon, sem akkor, amikor elcsattan az első csók. Az első harminc évben nincsen Index. Az ember lassan felnő, tanul, munkába áll. A vonaton keresztrejtvényt fejt, elbóbiskol a Népsporton, felássa a kertet, horgászik, gombfocizik, emlékkönyvbe ír.

Magyarok és szerbek

Szentesi Zöldi László képe

Nem igaz, hogy a jószomszédi kapcsolatok felhőtlen boldogságot, gondtalanságot jelentenek. Valójában már az is nagy eredmény, ha sikerül tompítani a történelmi sérelmeket és a jelenkori problémákat. Szerencsére, bár sokan az ellenkezőjét hiszik, a magyar–szerb kapcsolatok szép reményekkel kecsegtetnek.

Legyen Spitzer!

Szentesi Zöldi László képe

Szegeden áll a bál. Nem azért, mert drága az élet, nem azért, mert nincs elég munka, és nem azért, mert a Tiszán lefelé halad az árhullám, nem pedig fordítva.

A változás joga

Azon töprengek egy ideje, hogy mennyit változik az ember három évtized alatt?

Szerintem nagyon sokat. Különösen akkor, ha abban a három évtizedben az ifjúból férfi lesz. Az osztrák seregek ellen rohamot vezénylő Görgei Artúr öregkorában kertjének gyümölcsével kedveskedett I. Ferenc Józsefnek. Az alföldi házakban a kiegyezés után Kossuth és az uralkodó képe egymás mellett függött a falon. 1956 népe eltűnt, megfogyatkozott, és Nagy Imre temetésén maga a forradalom már csak hivatkozás, nem is lehet aktuálpolitikai alap. Sorolhatnánk vég nélkül.