Szentesi Zöldi László

Pedig akár barátok is lehettek volna

Kossuth Lajos és Kemény Zsigmond életpályája számos ponton érintkezik, kiegészíti egymást. Mindketten a helyi politikából emelkedtek az országos közéletbe: Kossuth a vármegyéből, Kemény Erdélyből érkezett. Mindketten újságíróként tűntek fel, a felületes olvasó még lapjaik nevét is összetévesztheti, Kossuth a Pesti Hírlapot, Kemény a Pesti Naplót szerkesztette.

Halálsoron

Halálbüntetés pró és kontra: itt már minden érv elhangzott. Leggyakrabban morális szempontokról esik szó, aztán a piszkos anyagiakról, hogy egyáltalán megéri-e a társadalomnak dajkálni a bűnözőket. Magát a lényeget, az ügy történeti-jogfilozófiai alapjait kevesebben érintették, ezért beszéljünk most erről kissé részletesebben.

A remény joga

Bencsik András főszerkesztő úr felkérését, hogy vitaindítóként fogalmazzam meg véleményemet a kormány politikájáról, látszólag könnyű teljesíteni. Hiszen az ember csak azt írhatja, amit negyedszázados tapasztalatai és a rendelkezésére álló információk alapján érez, gondol, valamint a polgárok között, utcán, társaságba járva tapasztal. És ez talán nem is olyan kevés.

Állításaimat előzetesen négy mondatban foglalom össze.

Jobbikos lázálmok

A Jobbik kiváló szereplése az újabb időközi választáson még azokat is gondolkodásra készteti, akik eddig csak legyintettek, ha Vonáék előretöréséről esett szó. Ezúttal nem Borsodban, nem Hevesben, hanem a Dunántúl szívében tört előre a Jobbik. Ennek persze oka van, nem a semmiből keletkezett a protesztmozgalom.

Oldalak