Jelenlegi hely

Szentesi Zöldi László

Oroszország bekerítése

Szentesi Zöldi László képe

Mindenki kongatja a vészharangot: Oroszországnak vége, Oroszország már nem számít. Az Index az olajárak esése miatt a putyini politika gyors kimúlását jósolja. A Mandiner munkatársa katonai és gazdasági adatokat helyez egymás mellé, és ezek alapján úgy találja, hogy ha az euroatlanti szövetségnek valamiből ötször annyija van, mint Oroszországnak, akkor ötször erősebb is – mintha a befolyás valamiféle matematikai tényrendszer volna. Pedig ez olcsó magyarázat. Oroszországot még mindig nem értjük, Oroszországot képtelenek vagyunk a tapasztalataink és hagyományaink alapján megítélni.

Iszaposodás

Szentesi Zöldi László képe

Ebben az országban az a módi, hogy elkövetnek valami égre kiáltó disznóságot, az emberek vért akarnak inni, bíróságra kerül az ügy, csűrik-csavarják évekig, aztán pénzbírság, felfüggesztett szabadságvesztés, szabadon bocsátás a vége. Minden kiemelt eset, amely megrázta a magyar társadalmat, mert valamiképpen érintettnek éreztük magunkat, gyanúsan engedékeny ítélettel zárult. Most a vörösiszap-katasztrófában érintett cég úszta meg, méghozzá látványosan, hiszen felmentettek minden vádlottat.

Sok kicsi csokra megy

Szentesi Zöldi László képe

Mármint a sok kicsi indexes, origós. Elegük van a csokból, a családtámogatásból, ezért „rámennek” a témára, faggatják a klaviatúrát, majd kiizzadnak magukból néhány érvet, hogy miért baj, ha szaporodik a magyar.

Gondolatbűn

Szentesi Zöldi László képe

Juhos Norbert nyilván egyszerű ember. Néhány hónapja meglátta a Facebookon Köves Slomó rabbi cikkét, mérhetetlen haragra gyulladt, és az alábbi hozzászólást tette közzé: „Hogyan beszéljünk? Úgy, hogy húzzatok vissza a p…ba, ahonnan jöttetek! Az emberek könyökén jön már ki az ajvékolásotok meg ingyenélősködésetek a holokamutokkal együtt! Írogatják itt a kib…ott erkölcsi ökörséget, és már ötven éve a kártérítésekből meg a jóvátételekből éltek!”

A belfasti zászló

Szentesi Zöldi László képe

Miközben sokszor eltemettük már Európát, elfelejtjük, hogy talán mégis vannak emberi tartalékaink. A peremvidékeken egészen más törvények érvényesek, másképp élnek az emberek, mint a multikultitól sújtott nagyvárosokban. Nem olyan régen például Szicíliában győződtem meg arról, hogy az egyház, a családi közösség, az atyafiság nem valamiféle írott malaszt, hanem a mindennapos valóság része. Koszovóban pedig az történt, hogy sok-sok évtized alatt a sokgyermekes albánok számszerűleg túlnőtték a szerbeket, és láthatóan ezt a receptet követik Macedóniában, Dél-Szerbiában is.