Szentesi Zöldi László

Vona Gábor megbűnhődik, insallah!

Ha jól látom, reggel óta zajlik a vita, hogy az Allah szó használatával Vona Gábor mit is akart mondani Törökországban, és ha egyáltalán mondani akart valamit, milyen tónusban, milyen módon tette azt.

Nos, az én megfejtésem egyszerű.

Vona Gábor, az örök termékértékesítő szokás szerint az mondta, amit a hallgatósága hallani akart. Ilyen egyszerű.

A Jobbik nélküli jobbikos

Négyfajta jobbikos van. Az első vagy szerelmes Vona Gáborba, vagy még mindig politikai evolúciója egysejtű korszakát éli, és teljesen függetlenül attól, amit a párt vezetése éppen hirdet, mindig elhiszi az aktuális verdiktet. A második típus hajdani baloldali szavazó, aki az olcsó demagógiát keresi, és alantas ösztönei szerint szimatolva most éppen a Jobbiknál kötött ki, de miután protesztszavazó, ha bennük is – mint mondani szokta – „csalódik”, azonnal tovább áll.

A jó kormányzásról

Az epheszoszi Hérakleitosz, a görög bölcselet e magányos, elbizakodott és alighanem kibírhatatlan alakja soha nem csinált titkot abból, hogy megveti a népet. Mégpedig annyira, hogy visszavonult Artemisz templomába gyermekekkel kockázni, és amikor a nép küldöttei körülállták, hogy volna szíves inkább törvényeket hozni, Hérakleitosz csak ennyit felelt:

– Inkább kockázom a gyermekekkel Artemisz templomában, mint hogy veletek kormányozzak, hitvány csőcselék!

A Gémesi-paradoxon

Nem akarok gombot nyomogatni – ezzel a meglepő magyarázattal rukkolt ki Gémesi György, amikor kiderült, hogy bár harmadik helyen áll az LMP listáján, mégsem óhajt beülni a parlamentbe. A gödöllői polgármester lassan méltó utódjává válik a színről csúfosan távozó Botka Lászlónak, aki sokéves vacillálás után végül igent mondott a miniszterelnök-jelöltségre, hogy aztán annál nagyobbat bukjon.

Oldalak