Ungváry Zsolt

Életvédelem

A vágóhidakon történő kegyetlen gyilkosságok miatt állatvédő szervezetek elérték, hogy az étkezési céllal leölt marhákat, sertéseket és egyéb élőlényeket kábítsák el, és lehetőség szerint (már ha ez a kifejezés itt értelmezhető) humánusan végezzenek velük. Ám a kegyes halál is erőszakos pusztítás, ezért az aktivisták nem nyugodtak, amíg teljesen be nem tiltották az állatok bárminemű meggyilkolását – beleértve a vadászatot is –, ami értelemszerűen a húsfogyasztás drasztikus csökkenését eredményezte. (Elhullott dögöket meg lehetett enni, de kegyeleti okokból rövidesen ezt is eltörölték.) Az állatok életének bármely indokból elkövetett kioltásáért börtönbüntetés járt, sőt egyes amerikai tagállamokban halálos ítéletet is hozhattak.

Életcél

A magyar kormány új, magyar gyermekek megszületését támogatja, miközben a világban éppen elegendő gyermek van, csak rossz helyen laknak. Ezért felvilágosult és az emberi természetet jól ismerő okos emberek azt javasolják, hogy saját gyerek helyett inkább távoli vidékek idegen csemetéit fogadjuk be. A magyar modell szembemegy a gazdasági racionalitással, sőt általában a praktikus szemlélettel. Megfigyeltük például, hogy a szülők elmennek az alsó tagozatosokért az iskolába. Gyakori helyzet, hogy az ebédeléssel és öltözködéssel már végzett tanulók az udvaron vagy a portán várakoznak saját anyukájukra, miközben apák és anyák álldogálnak türelmetlenül és hosszasan, mert saját csemetéjük még nem jött le. Ilyenkor a legegyszerűbb volna, ha minden szülő megragadná az első, keze ügyébe kerülő kölköt, azt vinné haza, hiszen másnap úgyis visszahozza. Sem a diáknak, sem a felnőttnek nem kellene várakoznia.

A felsőbbrendű Nyugat

Látjuk, hogy a nyugatiak (legalábbis egy meghatározó részük, akiknek a hangját ráadásul felerősíti a minden ellenkező híresztelés dacára hegemón helyzetben lévő balliberális sajtó) egészen másként gondolkodnak migrációról, jövőről, társadalomról és gyerekekről, mint a hazai többség véleményét képviselő magyar kormány. 

Oldalak