Jelenlegi hely

Ungváry Zsolt

Mimikri

Ungváry Zsolt képe

2009. február, valahol Magyarországon…

– Azt javaslom, alakuljunk párttá! Az SZDSZ nyilvánvalóan a végét járja, a következő választásokon talán már el sem indul. Természetesen nem lenne szerencsés, ha bármilyen módon hivatkoznánk rájuk, ugyanakkor potenciális szavazóik felé mégis kell jelzést küldenünk. Legfontosabb kérdés, mi legyen a név. Nekem tetszene a Magyar Liberális Párt.

– Ez jó, de magyar jelzővel indítva túlságosan provinciálissá teszi és lejáratja a projektünket. Különben is, kezdjük a lényeggel. Vagyis egyszerűen annyi: Liberális Párt.

Külső veszély

Ungváry Zsolt képe

– Legalább a külső veszedelem ellen fogjunk össze, hazánk fiai! – sóhajtott a magyar miniszterelnök. Ez az ötlet azonban nem bizonyult túl népszerűnek. Akadtak, akik szerint nem is fenyeget külső veszély, mások ellenben nem tudtak elképzelni olyan ellenséget, akinél jobban ne utálnák saját honfitársaikat. Az ateista nem közösködött a hívővel, balos a jobbossal, dohányos a nemdohányzóval, fradista az újpestivel. „Na de nagy a veszély!”, próbálták inteni őket az előrelátóbbak. „Akkora veszély nem lehet, hogy elfogadjuk ezeknek a vezetését”, kiáltották.

Rend

Ungváry Zsolt képe

Az új igazgató belépett az irodába, és szigorú tekintettel végigmérte a dolgozóit. Végre mindenki elcsendesedett.

– Most kijelölöm az ülésrendet – mondta, és körbeadott egy papírt.

– Én nem akarok a Kovács kolléga mellé ülni! – tiltakozott bosszúsan az egyik könyvelő hölgy.

– Én is utálom a Marit, inkább Gizi mellé szeretnék… – kezdte a programozó, de a direktor ráüvöltött:

– Ez nem kívánságműsor! Aki fél percen belül nem ül a helyén, fenyítést kap!

Gyors futkározásba kezdtek, majd kelletlenül letelepedtek.

Árulás

Ungváry Zsolt képe

Nem vagyok hódmezővásárhelyi, semmi közöm a helyi polgármester-választáshoz, az ottaniak remélhetőleg bölcsen a legjobb jelölt mellett döntenek. Van azonban, ami engem is érint magyar állampolgárként: az alföldi városban nyilvánvalóan többről van szó, mint egy helyi választás. Nem mellékesen – sőt, szinte elsősorban – főpróbát lehet tartani az országgyűlési választások előtt, aminek viszont már óriási a tétje: a túlélésünkről szól. Keresztényként és magyarként. Az életformánk, a mindennapjaink, a terveink, a vágyaink, a gyerekeink élete dőlhet el évtizedekre.

Változik a világ

Ungváry Zsolt képe

Érdekes dolog a szólásszabadság korlátozása, amit modernül PC-nek neveznek. Régen például lehetett szidni a „buzikat”, az oroszokat nem. Ma a buzikat nem lehet, de az oroszokat igen. Régen Izraelt lehetett bírálni, sőt! Ma nem nagyon, sőt! Régen a kormányt nem lehetett bírálni, ha mégis, az ember lehalkította a hangját. Ma nem halkítja le, ha a buszon, sorban, üzletben bírálja. Inkább az halkítja le, aki dicséri, nehogy valami nagyhangú elnyomott belekössön. Régen (Reagan) lehetett szidni az amerikaiakat és az elnökeiket. Később megkedveltük őket, sőt arra néztek csúnyán, aki szidta őket.