Ungváry Zsolt

Akció

Rövid tanakodás után az ellenzék összegyűlt képviselői megszavazták, hogy Kunhalmi Ágnes olvassa fel a jogállásukról szóló passzusokat, mivel ő igazán értelmiséginek számított a csapatban, elvégre neki csak négy évig tartott, amíg az abszolutórium után le tudta tenni a nyelvvizsgát, és így diplomát kaphatott.

Emberanyag

Ő, akit most nem nevezünk nevén, betolta a szobába a bankjegyekkel teli két utazóládát. A társaság tagjainak mohón csillant fel a szemük. A megbízó azonban dühösen közölte, mennyire elégedetlen velük, nem intéztek el semmit. Valaki megjegyezte, hogy hát itt van a Sargentini-jelentés.

Bolond szél a bolond lyukban 

Azelőtt az utcakép fontos része volt a telefonfülke, amely előtt gyakorta álltak sorban a telefonálni vágyók. (Ez abban az idilli korban történt, amikor minden jobb volt…) Ezek a készülékek még a kilencvenes évek elején is érmékkel működtek (később jött a kártya, majd a mobil), a száguldó inflációnak köszönhetően előbb 1, aztán 2, majd 5 forintossal, végül már mindent be lehetett dobálni. Az én történetem abból a korból való, amikor kettessel lehetett 3 percig – ha kaptunk vonalat… – beszélni. 

Tengernyi pénz

A készpénz-használatnak igen jelentős költségei vannak. A december 8-i Magyar Időkben Gion Gábor, pénzügyekért felelős államtitkár – egyébként csak úgy mellékesen, az interjú nagy része nem is erről szólt – azt nyilatkozta, hogy évi 400 milliárd forintba kerül a készpénz előállítása, pótlása, szállítása, őrzése, kezelése. Vagyis, ha minél jobban átállnánk a készpénzkímélő vásárlási szokásokra (bankkártya, átutalás, mobilfizetés, stb.), akkor rengeteg pénzt spórolhatnánk meg. 

Oldalak