Ungváry Zsolt

Révedés

A hazai és külföldi liberális baloldal (de néha úgy tűnik, nagyjából mindenki) egyetért abban, hogy Magyarországon elavult, múltba révedő kormányzás folyik, az állam és egyház szétválasztásáról hallani sem akaró vad keresztény kurzussal. Nem úgy, mint a fejlett világban.

70-es évek

Valamelyik balos internetes portálon (melyik nem az?) egy kommentelő azt írta: „Manapság mindenki acsarkodik, az emberek rosszkedvűek és tele vannak gyűlölettel. Bezzeg régen, a szocializmusban másképp volt!” Nos, az idő sok mindent megszépít, emlékekkel nehéz vitatkozni, de találtam bizonyítékot az ellenkezőjére.

Annak idején nagyon népszerű volt a Mézga családról szóló rajzfilm, amit mostanában a legkisebb fiam néz folyton DVD-n. A jó sztori, a humor mellett a hetvenes évek magyar embere magáénak érezte, mert ráismert: „Ilyenek vagyunk mi is.”

Beleszólás

Brüsszelben néhány bürokrata az aktuális témákról beszélgetett. Miután kielemezték a Bl-döntő esélyeit, a részvényárfolyamokat és a Szürke ötven árnyalatát, egyikük bedobta:
– Képzeljétek, a magyar kormány valami konzultációs izét tervez a menekültkérdésről.
– Konzultáció? Az mifene? – vakkantott közbe a másik.
– Megkérdezni a polgárokat, hogy mit gondolnak a bevándorlásról, menekültekről, kvótákról…
– Csak nem? – hördült fel egy kopasz.
– Először én se hittem el. De tudjátok, a magyarok bármire képesek – magyarázta egy korosodó, szemüveges hölgy.

Értelem

Antall József a szívének oly kedves érméit nézegette és katalogizálta, elvégre itt mindenki azzal foglalkozhatott, amit a legjobban szeretett. Éppen egy Szent István-dénárt forgatott, s ahogy felpillantott, a nagy király ott ült vele szemben.

– Ezer éve nem láttam, felség – mondta, mert a megszólítás kijár akkor is, ha az üdvösségben nincsenek szintek, mint a mohamedánoknál. – Tudja, én mindig keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van értelme.

– Szakasztott az én véleményem is ez – bólogatott az uralkodó. – Azt hiszem, nem csináltam belőle titkot.

Halálos

Most, hogy annyi gyereke lett, mint Orbán Viktornak, Gyurcsány Ferenc Rikárdó hirtelen megtért, és felfedezte magában a keresztényt. „Elvégre a szülőhelyem is Pápa, vagy mi a szösz!” Ezért aztán szenvedélyes felháborodással fogadta a miniszterelnök halálbüntetéssel kapcsolatos szavait. „Az élet ugyanis”, mondta, és szeme csillogott „hitünk szerint vagy a sorsnak vagy Istennek a nagyszerű ajándéka”.

Oldalak