Ungváry Zsolt

Támadás

1241: Ugrin érsek kétségbeesetten jelentette, hogy a Vereckei-hágón egyre több mongol özönlik be. Pestről azt a választ kapta, hogy ezek csak menekültek, akik a tatárok elől keresnek itt védelmet. Ugrin visszaüzent, hogy ők maguk a tatárok. Segítséget, fegyvereseket kért a pápától. A szentatya szerint nem keresztényi dolog a bevándorlókat bántani, inkább osszanak nekik élelmet és meleg ruhát.

Szakértelem

A polgármester büszkén sorolta, kik támogatták a rendezvény megszervezését. Sikerült uniós forráshoz is jutni, és a szponzorok is kinyitották a bukszájukat.

– Az idei falunapon elmondhatjuk, hogy településünk kitett magáért. Világhírességeket sikerült megnyernünk, akiktől tanulhatunk, akik tudásukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal, szakértelmükkel elkápráztatnak bennünket. Itt lesz velünk a Barcelona futballcsapata, több Kossuth- és Széchenyi-díjas tudós, neves borász, prédikációiról ismert pap, egy kiváló író és Sanyi bácsi, az ács. Mindenkinek tartalmas szórakozást kívánok!

Homofood

Eleinte csak néhányak szokása volt (a többség el sem hitte), de egyre inkább elterjedt az emberhús fogyasztása. A megcsontosodott, kirekesztő nézeteiről ismert polgárok jelentős hányada undorral fordult el ettől a cselekvéstől, de meglepve észlelték, hogy a közbeszédben, a sajtóban, sőt az irodalomban és a filmsorozatokban is mind gyakrabban jelennek meg ilyen figurák. Szélsőséges szóhasználattal kannibáloknak nevezték őket, ami ellen élesen tiltakoztak, és elvárták a „homofood” kifejezés használatát úgy a hivatalos, mint a magánérintkezésben.

Csip

K. Gy., a budapesti matematikatanár nagyot nyújtózott a balatoni nyaraló teraszán a vacsora elfogyasztása után, amikor kellemetlen kis szúrást érzett a karján. Odacsapott, és így sikerült agyonütnie az alattomos szúnyogot. A csöppnyi állat széttrancsírozva a férfi bőrére passzírozódott, körülötte vérfoltok. K. Gy. – ahogyan ilyen esetben mindenki tenné – azonnal lefotózta okostelefonjával a tetemet és feltette a Facebook-ra „Ezt vadásztam” felirattal.

Előrelátás

Az ispán az ajtó mellett állt és jelentette a gazdának, hogy a birtokon újabb csoport oláh jobbágy telepedett le, akik Havaselvéről érkeztek a rossz életkörülmények miatt.

– Tessék, rossz körülmények! – csapott a gróf öklével a tenyerébe. – Azok ott, a hegyeken túl, valóban nyomorúságosan élnek. Bezzeg a mieink itt mindig sírnak a körülmények miatt.

– Még sincs ez így jól, gróf úr – kezdte bizonytalanul, de azért eltökélten az ispán.

– Maholnap több az oláh, mint a magyar a falvainkban. Hová vezet ez?

Oldalak