Ungváry Zsolt

Homofood

Eleinte csak néhányak szokása volt (a többség el sem hitte), de egyre inkább elterjedt az emberhús fogyasztása. A megcsontosodott, kirekesztő nézeteiről ismert polgárok jelentős hányada undorral fordult el ettől a cselekvéstől, de meglepve észlelték, hogy a közbeszédben, a sajtóban, sőt az irodalomban és a filmsorozatokban is mind gyakrabban jelennek meg ilyen figurák. Szélsőséges szóhasználattal kannibáloknak nevezték őket, ami ellen élesen tiltakoztak, és elvárták a „homofood” kifejezés használatát úgy a hivatalos, mint a magánérintkezésben.

Csip

K. Gy., a budapesti matematikatanár nagyot nyújtózott a balatoni nyaraló teraszán a vacsora elfogyasztása után, amikor kellemetlen kis szúrást érzett a karján. Odacsapott, és így sikerült agyonütnie az alattomos szúnyogot. A csöppnyi állat széttrancsírozva a férfi bőrére passzírozódott, körülötte vérfoltok. K. Gy. – ahogyan ilyen esetben mindenki tenné – azonnal lefotózta okostelefonjával a tetemet és feltette a Facebook-ra „Ezt vadásztam” felirattal.

Előrelátás

Az ispán az ajtó mellett állt és jelentette a gazdának, hogy a birtokon újabb csoport oláh jobbágy telepedett le, akik Havaselvéről érkeztek a rossz életkörülmények miatt.

– Tessék, rossz körülmények! – csapott a gróf öklével a tenyerébe. – Azok ott, a hegyeken túl, valóban nyomorúságosan élnek. Bezzeg a mieink itt mindig sírnak a körülmények miatt.

– Még sincs ez így jól, gróf úr – kezdte bizonytalanul, de azért eltökélten az ispán.

– Maholnap több az oláh, mint a magyar a falvainkban. Hová vezet ez?

Értelmiség

A rektorok tanácsa kénytelen volt összeülni az újabb társadalmi kihívásokra adandó válaszok megtárgyalására. Aggasztó, hogy a magyar fiatalok elfogadókészsége, toleranciája alacsony szinten áll. Kutatások és tapasztalatok bizonyítják, hogy erős a kirekesztésre való hajlam.

Rövid tanakodás után ezért úgy döntöttek: a diploma megszerzéséhez minden hallgatónak legalább egyszer el kell mennie a budapesti meleg büszkeség felvonulására, amit fotókkal és/vagy videofelvételekkel igazolnia kell.

– Nem túlzás erre kötelezni a fiatalokat? – kérdezte egy kevéssé felvilágosult rektor.

Hatalom

Péntek reggel Pilátus rosszkedvűen járkált fel-alá a jeruzsálemi vár hatalmas termében. Nem szerette ezt a várost, szívesebben időzött Cezáreában. Az ünnepre azonban ide kellett jönnie, bár inkább lett volna bárhol másutt. A biztonságára felügyelő két tiszt a háttérből aggódva figyelte. Ekkor fiatal katona lépett be, tisztelgett.
– A főtanács küldöttsége vár rád kint, prokonzul! – jelentette. – Egy foglyot hoztak, azt akarják, ítéld el.
– Hát jöjjenek be! – vetette oda ingerülten Pilátus. A katona zavartan krákogott.

Oldalak