Ungváry Zsolt

Grafikon

„Csökkent a Fidesz támogatottsága”, harsogja boldogan valamelyik ellenzéki orgánum, és mutat egy grafikont. Eszerint decemberben még 57, januárban már csak 53 százalék volt a Fidesz támogatottsága a biztos pártválasztók körében. Ezzel a kis örömmel kárpótolja magát az ellenzéki média a sok könnyért, amit azért kell ejteniük, hogy Magyarországon nincsen demokrácia, ehelyett diktatúra van, és a világ legnagyobb igazságtalansága és gazsága, hogy a Fidesz kormányoz; és akkor lesz végre a népnek tetsző, boldog világ, ha a kormány megbukik.

Ellenzéki kormány

2018. május: a Budapestre látogató japán miniszterelnök kíváncsian néz körül az üres repülőtéri várócsarnokban; nem fogadja az új kormány részéről senki. Karácsony magába zuhantan ül otthon („A f.sznak vállaltam ezt az egészet…”), Gyurcsány megsértődött, Vona kozmetikusnál, Bernadettet elfújta a szél. Végül Persányi Miklós elviszi őket az állatkertbe; az államközi kapcsolatok ápolása helyett közösen örökbe fogadnak egy vombatot.

Mimikri

2009. február, valahol Magyarországon…

– Azt javaslom, alakuljunk párttá! Az SZDSZ nyilvánvalóan a végét járja, a következő választásokon talán már el sem indul. Természetesen nem lenne szerencsés, ha bármilyen módon hivatkoznánk rájuk, ugyanakkor potenciális szavazóik felé mégis kell jelzést küldenünk. Legfontosabb kérdés, mi legyen a név. Nekem tetszene a Magyar Liberális Párt.

– Ez jó, de magyar jelzővel indítva túlságosan provinciálissá teszi és lejáratja a projektünket. Különben is, kezdjük a lényeggel. Vagyis egyszerűen annyi: Liberális Párt.

Külső veszély

– Legalább a külső veszedelem ellen fogjunk össze, hazánk fiai! – sóhajtott a magyar miniszterelnök. Ez az ötlet azonban nem bizonyult túl népszerűnek. Akadtak, akik szerint nem is fenyeget külső veszély, mások ellenben nem tudtak elképzelni olyan ellenséget, akinél jobban ne utálnák saját honfitársaikat. Az ateista nem közösködött a hívővel, balos a jobbossal, dohányos a nemdohányzóval, fradista az újpestivel. „Na de nagy a veszély!”, próbálták inteni őket az előrelátóbbak. „Akkora veszély nem lehet, hogy elfogadjuk ezeknek a vezetését”, kiáltották.

Rend

Az új igazgató belépett az irodába, és szigorú tekintettel végigmérte a dolgozóit. Végre mindenki elcsendesedett.

– Most kijelölöm az ülésrendet – mondta, és körbeadott egy papírt.

– Én nem akarok a Kovács kolléga mellé ülni! – tiltakozott bosszúsan az egyik könyvelő hölgy.

– Én is utálom a Marit, inkább Gizi mellé szeretnék… – kezdte a programozó, de a direktor ráüvöltött:

– Ez nem kívánságműsor! Aki fél percen belül nem ül a helyén, fenyítést kap!

Gyors futkározásba kezdtek, majd kelletlenül letelepedtek.

Oldalak