Varga-Bíró Tamás

El a kezekkel a kereszténységtől!

Vajon miért van az, hogy amikor valakik egy egyetemes sorstragédiára hívják fel a figyelmet, másvalakik egy másik sorstragédiával relativizálják azt? Vajon miből fakadhat az embernek az a furcsa természete, hogy semmi rossz nem elég rossz neki, s ingerküszöbét folyton folyvást feljebb tornászva azon igyekszik, hogy az ő térfelén, az ő életében, az övéi körében „tárolja” bármikor elővehetően azokat a borzalmakat, amelyeket aduászként használhat egy-egy vitában?

Oldalak