Varga-Bíró Tamás

El a kezekkel a kereszténységtől!

Vajon miért van az, hogy amikor valakik egy egyetemes sorstragédiára hívják fel a figyelmet, másvalakik egy másik sorstragédiával relativizálják azt? Vajon miből fakadhat az embernek az a furcsa természete, hogy semmi rossz nem elég rossz neki, s ingerküszöbét folyton folyvást feljebb tornászva azon igyekszik, hogy az ő térfelén, az ő életében, az övéi körében „tárolja” bármikor elővehetően azokat a borzalmakat, amelyeket aduászként használhat egy-egy vitában?

Kedves ellenzék! Ideje dolgozni!

Mérhetetlenül dühös vagyok. Mit dühös? Egyenesen fel vagyok háborodva. Felháborodásom oka pedig az, hogy gyűlölök olyanért fizetni, amiért nem fizetség jár, hanem azonnali kirúgás. Márpedig most épp dologtalanokat fizetek. És nem két fillérem, hanem havi több százmillió forintom megy el ilyen célra. Ezeket a mihaszna lébecolókat – akik az én pénzemből zsírosodnak – összefoglaló néven így hívják: ellenzéki képviselők.

Oldalak