Jelenlegi hely

Zárug Péter Farkas

Évadzáró

Zárug Péter Farkas képe

A tavaszi politikai évadot új műfajjal zárta le Orbán Viktor. Egyfajta évadzáró beszédet tartott, olyat, amit eddig még sohasem. Az orbáni éves beszédszcenárió – februári parlamenti expozé, majd évértékelő, tusnádfürdői beszéd, majd újra a parlamentben az őszi, szeptemberi expozé – úgy tűnik, újabb elemmel bővül. Persze kérdés, hogy ez nem csak a kampánynak szól-e, és nem csak ideiglenesen választott és kreált eseménye-e a miniszterelnök szervezett kommunikációjának.

Egy életmód (utolsó) hírnöke: Macron

Zárug Péter Farkas képe

Emmanuel Macron pártja megnyerte a francia parlamenti választásokat. Nem akkora fölénnyel, mint azt a francia liberális sajtó hirdette az első forduló után, de kényelmesen győzött.

Európai lázadás: May, Macron, Merkel?

Zárug Péter Farkas képe

A Demokrata 2016-os karácsonyi számában egy Rogán Antal-interjút közölt. A miniszter a következőket mondta: „Orbán Viktor egy friss interjújában úgy fogalmazott, hogy 2017 a lázadás éve lesz. Szerintem ez helyénvaló meglátás, mert az elefántcsonttornyokba zárkózó liberális politikai elitek ellen sok helyen a világban fellázadtak az emberek.” Majd némi Trump- és Brexit-elemzés után, valamint „figyeljünk oda az emberekre” intenciók mellett végül összegzésként hozzátette: „A régi liberális Európa csúfos bukásra ítéltetett.”

Egy nagy demokrata: Zbigniew Brzezinski (II. rész)

Zárug Péter Farkas képe

A világ globalizálódásának, valamint a bipoláris világrend felbomlásának Brze­zinski az egyik legaktívabb teoretikusa és egyben politikai szereplője is volt. A neoliberalizmus gyakorlati kibomlásában és annak térnyerésében, az USA demokráciaexportjának pusztán hatalomtechnikai, a szovjet blokkal szembeni bomlasztásának kimunkálásában megkerülhetetlen szerepe van.

Egy nagy demokrata: Zbigneiw Brzezinski (I. rész)

Zárug Péter Farkas képe

Emlékszem, frenetikus élmény volt 2000-ben Budapesten találkozni vele a magyar parlament felsőházi termében. A 10 éve szabadon című konferencia sztárvendége volt. Friss tanársegédként úgy néztem rá, mint „a politológusra”. Ő már akkor világhatalmi tényezőként tevékenykedett Amerikában, amikor még meg sem születtem, és már akkor a politológia egyik élő legendája volt, amikor politológussá avanzsált tanáraim nagy része még tudományos szocializmust oktatott szerte Magyarországon.