Múlt héten a közmédia M5-ös csatornáján, az Ez itt a kérdés című műsorban a meghívott vendégek arról beszéltek, hogy milyen lehetőségei vannak azoknak a homoszexuális embereknek, akik változtatni szeretnének szexuális orientációjukon, nemi identitásukon. Magyarul nem szeretnének tovább homoszexuálisként élni.

Fotó: MTI

Természetesen a haladó médiában az történt, amire ilyenkor számítani lehet, páros lábbal szálltak bele a műsor szerkesztőibe, az ott szereplő vendégekbe és persze a műsorvezetőbe. Hiszen a magyar (és persze a nemzetközi) progresszív értelmiség csak egyetlenegy véleményt tolerál: a sajátját. Főleg akkor, ha a kedvenc témájáról, a homoszexualitásról, illetve egyéb, a normálistól eltérő szexuális hajlamokról van szó. Azt sulykolja belénk a liberális elit évtizedek óta, hogy a homoszexualitás teljesen normális, egyenértékű a heteroszexualitással, sőt az utóbbi években néha azt érzi az ember, hogy előbbi némely haladó szemében magasabb rendű az utóbbinál. Rendben van, fogadjuk ezt el egy véleményként a sok közül. Legutóbb, amikor fellapoztam a liberális tízparancsolatot, még megtaláltam benne a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő elidegeníthetetlen jogot – mint kőbe vésett liberális alapelvet. Persze ne legyünk naivak, nyilvánvaló, hogy a szólásszabadság a haladók számára akkor szent, ha az ő szólásuk szabad, mindenki másé pedig tilos.

Ezen a „demokratikus” talajon állva revolverezte szét a magyar baloldali sajtó a 444.hu-tól kezdve a hvg-n át az Indexig a fent említett műsort és annak tartalmát. Persze nem riadtak vissza a személyeskedéstől sem, amit ha velük szemben alkalmaz valaki, akkor azt fennhangon kikérik maguknak.

A magyar baloldali újságírók és értelmiségiek szerint tehát egyszerű a képlet: tilos vitatkozni a homoszexualitás megítéléséről. Azoknak is tilos „leszokni” róla, akiknek éppenséggel ez a vágyuk. Hiszen ők megírták a nagykönyvben, hogy márpedig ez egy normális állapot, és annak örülnének a legjobban, ha minél többen lennének azok, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Sőt minden világok legjobbika egy liberális értelmiségi számára nyilvánvalóan az lenne, ha a többség az általuk kreált 72 (mely szám napról napra nő) genderhez tartozna, és kisebbségben maradnának a heterók.

Sajnos még mindig vannak olyanok, akik elhiszik, hogy a liberalizmus képviselői valóban liberálisok, és valóban az egyéni szabadság mellett állnak, és egyúttal a demokrácia élharcosai. Ilyen alkalmakkor lehet leginkább tetten érni, hogy a progresszió mennyire gyűlöli a szabadságot és a különböző véleményeket, álláspontokat. Azért gyűlölnek a hazai liberálisok magukon kívül mindenkit és mindenki másnak a véleményét, mert nem a józan ész vezérli őket, hanem egy patikamérlegen kimért, a mindennapi élettel köszönőviszonyban sem lévő ideológia.

Ők elhatározták, hogy felszabadítják a hazai LMBTQXY-közösséget, amelynek tagjait nyilvánvalóan nem kell felszabadítani, hiszen nincsenek elnyomva. Most éppen azért szerveznek hetente általános sztrájkot (országosan pár száz fő részvételével), hogy felszabadítsák a „rabszolgatörvény” alól a dolgozókat, de a dolgozók csak nem akarnak kormányt buktatni, inkább a folyamatosan emelkedő reálbéreknek köszönhetően igyekeznek magasabb életszínvonalon élni.

Ezért is frusztrált a hazai baloldal. A valóságban nem az történik, amit ők a vezércikkeikben, a blogjaikon megírnak, vagy éppen a belvárosi törzshelyeiken egymással megvitatnak. A progresszívek frusztrációját akkor lehet igazán a csúcsra járatni, amikor egy általuk évtizedek óta építgetett taburól derül ki, hogy az ledönthető, ráadásul ezt még bizonyítani is lehet.

Jelen írás elején említett műsorban a beszélgetőpartnerek éppen azt vitatták meg, hogy milyen gyakorlat létezik a homoszexualitásból történő „kigyógyulásra”. A helyzet pedig az, hogy számos olyan program van – elsősorban az Egyesült Államokban –, amely azoknak tud segíteni, akik nem szeretnék az egész életüket homoszexuálisként leélni, annak ellenére, hogy annak születtek, vagy fiatalkorukban azzá váltak. És nemcsak programok léteznek erre vonatkozóan, hanem sikertörtének is. Élnek köztünk olyan emberek, akiknek valóban sikerül megváltoztatniuk – ugyan segítséggel – a szexuális orientációjukat. Azért is sikerülhetett, mert nem akartak a saját nemükhöz vonzódni, és önszántukból vettek részt a változást segítő programokon. Természetesen a haladó média a saját tombolása közben igyekezett ezekről a módszerekről és pszichológiai segítségekről úgy tudósítani, mintha valamiféle munkatáborokról lenne szó, ahova a homoszexuálisokat akaratuk ellenére terelik a bigott, vallási tébolyban őrjöngő homofóbok. Persze teljesen egyértelmű, hogy szó sincs ilyesmiről. Pusztán készült egy műsor, ahol bemutatták a szerkesztők és a résztvevők, hogy az uralkodó nézettől eltérően van alternatíva azok számára, akik szenvednek a saját másságuktól.

Miért ne lehetne ez a vélemény ugyanannyira legitim és egyenrangú, mint a Pride felvonulások agresszív nyomulása? A homoszexualitás propagálását nehezen viselő többségnek évente egy hónapig kell nap mint nap a teljes magyar médiából tájékozódnia arról, mennyire fontos az, hogy az LMBTQ-közösség többletjogokkal rendelkezzen. Ugyanis a Pride szervezőinek és a militáns homoszexualitás képviselőinek állításával ellentétben, a házasság és az örökbefogadás számukra nem jogkiterjesztés, hanem többletjogok garantálása lenne. Ugyanis a magyar alaptörvény és az egyéb vonatkozó jogszabályok teljesen világosan és diszkriminációmentesen fogalmaznak: egy férfi és egy nő számára lehetőség van házasodni és gyermekeket örökbe fogadni. Tehát egy homoszexuális férfinak is lehetősége van házasodni egy ellentétes nemű személlyel, egy nővel, és fordítva.

Az pedig, hogy az állam eldöntheti-e, hogy milyen együttélési formákat preferál, szintén alkotmányos joga. Pontosabban nem is az államnak, hanem a választópolgároknak. Magyarországon pedig a választópolgárok egyértelmű többsége arra a család- és házasságdefinícióra szavazott immár harmadszor zsinórban, amit a jelenlegi kormánypártok képviselnek. Ha a „haladók” számára ez elfogadhatatlan, akkor például megpróbálkozhatnának végre azzal, hogy választást nyernek.

Ezen felül az Alaptörvény még garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát is. Ez biztosítja az LMBTQ-lobbistáknak és a liberális értelmiségieknek, hogy kifejtsék a hagyományos családmodellre nézve rendkívül káros, homoszexualitást és genderőrületet népszerűsítő véleményüket. Ugyanakkor ugyanezen alaptörvényi passzus alapján adott esetben az M5, illetve bárki, aki Magyarországon a homoszexuális-kánontól eltérő véleményt szeretne megfogalmazni, bármennyire is fájó ez számukra, szabadon megteheti.