Jelenlegi hely

Áder János köztársasági elnöklete

Zárug Péter Farkas
Zárug Péter Farkas képe

Az ellenzéki jelöltállítás szimbolikusnak volt mondható, és már az is eredmény volt Majtényi László egykori ombudsmannak, volt ORTT-elnöknek, hogy egyáltalán hivatalosan jelöltté tudta emelni az ellenzék – a Jobbik támogatása nélkül. Persze még ebből a teljesen sima kimenetelű államfőválasztásból is sikerült a végére kicsinyes és nevetséges bábszínházat csinálni.

Nyilván Majtényi azóta fekete bárány, amióta az MSZP–Fidesz rádiófrekvencia-alkuban elkezdődött a magyar nyilvánosság pártalapú felosztása – amihez Majtényi nem volt hajlandó asszisztálni, nem várta meg, hogy felvehesse ORTT-elnöki ciklusa végén a neki járó 8 millió forint végkielégítést, hanem morális okokból mindössze néhány hónappal a kasszához járulás előtt lemondott. Akkor egyedül e hasábok az egyetlenek voltak, amelyek Majtényit védelmükbe vették, s jelezték, hogy amire Majtényi nemet mondott, arra az egész magyar társadalomnak nemet kellene mondania, s nem szabadna elfogadnia, hogy a magyar nyilvánosság szerkezetét pártüzletemberek pártalkudozásai végletesen eltorzítsák…

Persze a tények tények: Majtényi közpolitikai intézetét tényleg támogatja Soros György. Az a Soros György, akinek tevékenységét Csurka Istvánnal együtt már 1990-től a magyar belpolitikába való súlyos beavatkozásnak tartottuk, tartottam, amiért akkor napi jelző volt a Soros-ösztöndíjasok részéről irányunkba, hogy fasiszta. Szóval mindennek tudatában jelezzük: igen, néhány tízmillióval, maximum 146 millió forint értékben kapott támogatást Majtényi Soros-intézetektől.

És persze most azok vádolják őt idegen érdek szolgálásával, akik egyébként saját maguk bizonyítják, hogy azért, mert hajdan Sorostól kaptak támogatást, ösztöndíjakat, külföldi tanulási lehetőségeket, még lehetnek ádáz politikai ellenfelei, sőt ellenségei Sorosnak. Erre Majtényi elnökjelölti beszédében utalt is, ahogy neki is bekiabáltak beszéde elején Soros kapcsán.

Ha nem is lett volna biztos Áder János megválasztása, akkor is a polgári ízlés kívánta volna meg, hogy ezen intermezzók elmaradjanak. Ám biztos erőfölénnyel bármivel megtámadni a biztos veszítőt, az kicsinyes, s benne nincs semmi, amit Márai polgárinak nevezett. Mindezt akkor is rögzíteni kívánom, ha épp Majtényi László értekezett Gulyás Mártonnal egy Eötvös Károly Intézet által rendezett kerekasztal-beszélgetésen arról, hogy olyan „alakok”, mint én, egyáltalán taníthatnak-e egyetemen azok után, hogy tűzparancsot javasoltam a magyar határra 2015-ben. Vagyis most épp kapóra jöhetne az ellene való sorosozás, és még több alapom is lenne rá, mint a ma hangoskodóknak. De maradok Horatius alapjain: Odi profanum, vulgus et arceo. És hogy milyenek voltak a jelölti megszólalások? Papírforma szerintiek. Majtényié kritikai papírforma, Áderé patetikus papírforma volt.

Áder János tehát második ciklusát kezdi. Úgy tűnik, beéri Göncz Árpádot, aki 1990 és 2000 között tíz évig volt köztársasági elnök. Göncz legtöbb bírálatát azért kapta, hogy első ciklusában alkotmányőri funkciójában túlzott aktivizmus jellemezte, és csak a második, politikailag baráti kormányzás mellett tudott kiegyensúlyozó, mindenki Árpi bácsija szerepbe kerülni.

Áder pedig legtöbb bírálatát első ciklusában pont fordítottan kapta. Azt kifogásolták nála, hogy kevésbé aktivista alkotmányőr, sőt többen egyenesen lepártkatonázták, ami nyilván nem volt igaz. Sőt, még kevésbé volt igaz rá, mint Göncz Árpádra igaz volt SZDSZ-essége az első ciklusában.

Áder mérlege az alkotmányőri mérnökösödésben alapvetően jó. Messze jobb és szakmaibb, mint elődjéé volt. Már első beszédében tisztázta, hogy ő nem lesz a „törvényhozás motorja”, miként azt Schmitt Pál mondta saját szerepfelfogásáról, és azt sem nyilatkozta megválasztása után, hogy neki egy tanácsadója volt, van és marad a jövőben is, Orbán Viktor.

Áder első parlamenti elnöki megszólalásakor elmondta, hogy ha száz jó törvényt hoz a parlament, akkor százat fog aláírni, de ha száz rosszat, akkor mind a százat vissza fogja küldeni. Na de hova? Ugyanis a köztársasági elnök alapvetően két dolgot tehet, ha nem ért egyet egy törvénnyel. Visszaküldi az Országgyűlésnek megfontolásra, vagy elküldi az Alkotmánybírósághoz normakontrollra. Áder az elmúlt öt esztendőben összesen 28 törvényt küldött vissza az Országgyűlésnek, amelyek nagy része formai, kisebb része tartalmi kérdésekben vitatta a jogalkotást. Több esetben viszont nulla, azaz 0 eredménnyel járt a megfontolás kérelme, mert a Fidesz–KDNP egyetlen szó, betű vagy vessző megváltoztatása nélkül hozta meg újra a törvényt, amit második esetben már az elnöknek alá kell írnia.

Ez egyben elnöki funkciójának és annak politikai megítélésének fontos pontja is. Hiszen gyakran – jómagam is többször jutottam erre az álláspontra e hasábokon – a visszaküldés tűnhetett Áder részéről a mundér becsülete védelmének is, mert ha valódi aggálya lett volna, akkor inkább alkotmánybírósági kontrollra küldte volna a törvényt. Az ellenzék ezekben az esetekben mondta pártkatonai színjátéknak Áder politikai vétóját, hisz úgyis tudta, hogy a Fidesz–KDNP változatlanul, vagy minimális változtatással fogja újra megszavazni az adott törvényt.

Mindezzel együtt Áder egy téren jelentős eredményt tudhat magáénak. Azt, hogy sikerült kordába terelni, ha nem is végleg kiirtani egy igen káros és alattomos, az egész törvényhozás menetét ignoráló eljárást, a zárószavazás előtti törvénymódosítást. E módosítási formát a Fidesz–KDNP-frakció rendre – 2010–2104 között közel ötszáz alkalommal – az egész parlament, még a saját frakció megkerülésére is használta, és az utolsó pillanatokban írt át ezáltal a formula által jogellenesen teljes törvényeket. Áder ezt az elszabadult jogalkotást megállította, igaz, ehhez már alkotmánybírósági segítség is kellett.

De akkor nézzük ezt a második alkotmányőri funkciót, amikor az elnök alkotmányossági vétóval él, és nem a parlamentnek, hanem az Alkotmánybíróságnak küldi el a törvényt normakontrollra. Öt év alatt összesen öt ilyen törvény volt.

Az első, egyben talán a legfontosabb alkotmányossági kérdés is volt Áder elnökségének első ciklusában. 2012 decemberében Áder az új választási eljárásról szóló törvény hat pontját tartotta alaptörvénybe ütközőnek, s ennek elbírálását kérte az AB-től. Áder a legfontosabb kérdésben, a választói regisztráció ügyében nem vizsgálódott alkotmányos indokokra hivatkozva, de mégis AB-hez fordulásával érte el, hogy az AB elvesse a választói regisztrációt. Áder kifogásait és jogi érveit az általa felvetett mind a hat pontban megalapozottnak találta az AB 2013 januárjában.

Ezt követően 2015-ig a köztársasági elnök a politikai vétókkal „játszott”, s ezek által enyhítette a kormánynak és Orbán Viktornak bevitt pofont a regisztráció ügyében. 2015 májusában azonban az állami földvagyont érintő módosítócsomag miatt kért alkotmányossági normakontrollt. Áder három kérdésben kérte az AB állásfoglalását, amelyből kettőben ismét neki adott igazat a taláros testület. Az egyik, hogy a módosítás egyes részeit kétharmados többséggel kellett volna elfogadni a parlamentnek, csakhogy Kész Zoltán februári mandátumszerzésével a Fidesz–KDNP kétharmados többsége elolvadt – s ennek ellenére akarták átvinni a törvényt. A másik pedig kifejezetten Áder nemzetközi nagy témája volt, a környezetvédelem, amelyben Áder álláspontja szerint a természetvédelmi területek védettsége nem csökkenhet a Nemzeti Földalapba kerülésükkel.

A másik nagy pofon Áder részéről a kormánypártok felé, de leginkább Matolcsy György jegybankelnöklete irányába a 2016-os márciusi normakontrollkérés volt. Áder a jegybank- és a postatörvény módosításait ugyanis megvétózta, és az AB a jegybankkal kapcsolatos kifogásoknak helyt adva kimondta, hogy az MNB alapítványainak juttatott adóforintok közpénznek minősülnek, és azok maradnak egy közalapítványnál is, így ezek elköltése a nyilvánosságra tartozik. Az MNB költekezéseiről e vétó miatt nem titkolózhatott tovább a jegybank és annak elnöke, amiért sokáig az a hír járta, hogy „Viktor nem engedi, hogy Áder legyen az elnök”.

Első elnöki ciklusa végén, 2016 decemberében Áder a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény kapcsán vétózott. Kifogása hasonló volt három pontban, mint annak idején a földtörvény elfogadásakor, miszerint egyszerű többséggel akart módosítást csempészni a törvénybe a Fidesz ott, ahol kétharmad kell. Az AB 2017 januárjában mindhárom pontban Ádernek adott igazat, és alkotmányellenesnek mondta ki a módosításokat.

Áder első ciklusában tehát sokat tett a jogállamiság megőrzéséért, a hiperaktív jogalkotás megregulázásáért. A miniszterelnök két szempontból is jól döntött: jól döntött szakmailag, a fentebb említettek miatt, s jól döntött politikailag, amikor nem vett maga mellé egy olyan politikust belső ellenzéknek, aki 2006-ban már több találkozót is tartott arra vonatkozóan, hogy miként is lehetne továbbmennie a Fidesznek Orbán nélkül. Áder valódi elnöki arcélét azonban második ciklusa fogja valójában megrajzolni. Jó munkát, Elnök Úr!