Alfa és ómega

Pozsonyi Ádám

Április végén a negyedik olyan tömeg­gyilkosság történt – négy éven belül – az USA-ban, melynek az elkövetője egy saját szüzességét elviselni képtelen, nőgyűlölő fiatal férfi. Az elkövetők átlag srácok. Középosztálybeliek. Kutya bajuk. Egészségesek. Teljesen mértékben indokolatlan az egész. Csak volt egy mániájuk. Természetesen ideológiai. Mint az oltásellenesek, a vegánok, meg a többi barom.

„Szüzességét elviselni képtelen.” Mit lehet egy ilyennel csinálni? Semmit. A jelenség, hogy valaki sikertelen a nőknél, mindig is létezett, csak nem volt hozzá ideológia. Most van. Az incel mozgalomnak – az angol „involuntary celibate” rövidítése, ami magyarul kb. azt jelenti, hogy kényszerű cölibátus – van némi antifeminista színezete is, de ezek olyanok, mint a komcsik. Azok is megölték azt, akinek több volt.

„Bár Rodger 2014-es mészárlása idején már részben fellelhetőek voltak a neten az incel szubkultúra viszonyítási pontjait és szimbolikáját meghatározó mémek, a teljes mitológia csak az utóbbi években alakult ki. Az incelek saját magukra ómegaként vagy bétaként hivatkoznak: az ómegák sosem jutnak szexhez, mert bénák és csúnyák, a béták néha szexelnek, de őket az alfák dominálják, tehát simán le tudják nyúlni a csajaikat, ha akarják, és a béták úgyis legfeljebb csak férjnek jók.”

Ezek a kölykök egyáltalán nem tradicionalisták. Nem akarnak ezek se családot, se nemzetet építeni. Nekik nem normalitás kell, pusztán a focistára irigyek. Mint a proli. Annak segély kell, ezeknek itt meg ingyenszex. A szex újraelosztása.

A proli sem tanul, meg nem kezd vállalkozásba, vagy nyomorog évekig, mint meg nem értett festő. Adjanak segélyt! Itt meg adjanak „nőt”. Szürreális.

Nos, egy alfa sosem mondja magára, hogy ő alfa. Nem tudja, hogy ő az. Csak teszi a dolgát. Ahogy a nem homokos ember se mondja magára, hogy ő hetero.

Csakis reménykedhetünk, hogy a sportversenyek vesztesei nem kezdenek majd mészárlásokba, mert az első helyezéseket mindig az erősebbek és ügyesebbek nyerik el.

Lapszám: