Észrevételek dr. Járosi Mártonnak a Magyar Demokratában (2018. november 3.) megjelent írásához.

Elöljáróban leszögezem, hogy mind szakmai, mind szakpolitikai kérdésekben többnyire egyetértek dr. Járosi Mártonnal, akivel ismeretségemnek évtizedes múltja van. A Magyar Energetikai Társaság (MET) elnökeként köszönöm társaságunk iránti megtisztelő érdeklődését, és azt, hogy hírünket kelti a Demokrata olvasóinak körében is. Kár, hogy ezt az árulás bélyegének ránk ragasztásával, rossz hírünk keltésének szándékával teszi. Az írásának címét, a „nemzeti energiapolitika elárulását” nem tudom értelmezni, a bélyeget pedig határozottan visszautasítom.

Fotó: shutterstock.com

Szerzőnk a nemzeti energiapolitika elárulásának vádjához a társaságunk által a közelmúltban szervezett néhány esemény kritikus értékeléséből kiindulva jut. Utal a társaság alapítása utáni évek személyéhez kötődő konfliktusaira is. Szeretném röviden bemutatni a Magyar Demokrata olvasóinak az inkriminált eseményeket más nézőpontból, nem személyes, torzító optikán keresztül.

Dr. Járosit ezúttal feltehetően az írása végén említett, a MET Ifjúsági Tagozata (MET IT) által a Műegyetemen rendezett vita botránkoztatta meg. A nyilvános vitán dr. Járosi nem volt jelen, véleményét másodlagos források alapján formálta. A szervezőt, a MET Ifjúsági Tagozatát olyan fiatalok alkotják, akik – többségükben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem energia szakos hallgatói – tanulmányaik és kenyérkereső munkájuk mellett nem kevés energiát szentelnek a szakmai közéletnek is. Érdeklődésük, motiváltságuk, kreatív szervezőképességük példás és támogatandó. A szóban forgó vitát is önállóan szervezték, a MET elnöksége és az én személyes, támogató tudomásulvételem mellett. Más vitákat és összejöveteleket is szerveznek.

A vita résztvevői a forgatókönyvet és a vitakérdéseket a szervezőktől előre megkapták. Nem valószínűsítem, hogy dr. Aszódi Attila professzor, államtitkár „paródiaként” (dr. Járosi szóhasználata) fogadta el a felkérést, és tisztelte meg részvételével a fiatalokat. A fiatalok értékelik a vitát és a vitatkozókat. Meg tudják különböztetni a komolyan veendő érveket az esetenként valóban parodisztikus elemektől. De értékelnek minket, öregeket is. Csak remélni tudom, hogy elnéző derűvel szemlélik zsémbes torzsalkodásainkat. Értékeinket mi, öregek akkor áruljuk el, ha rossz példákat mutatunk, ha elbátortalanítjuk őket, és elvesszük kedvüket a közélettől. Vigyázzunk a bélyegek osztásával!

Dr. Járosi nehezményezi, hogy bizonyos ügyekben – így a Kárpát-medencei Magyar Energetikusok Találkozójának (MESZ) megszervezésében – az általa alapított, majd elhagyott MET együttműködik az általa ellenfélnek (ellenségnek?) minősített Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülettel (ETE) és a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel (MEE). Igen, együttműködünk, amikor ez indokolt. Tagságunk egy része is közös. Nem látom, hogyan és miért lenne az együttműködés a nemzeti energiapolitika elárulása.

A MESZ célja a Kárpát-medencei szakmai kapcsolatok ápolása, a közös szakmai nyelv művelése, a fiatalabb generációk kapcsolati hálójának szövögetése. A MESZ-en a részvétel térítésmentes, a költségeket a MET és a társszervezők teremtik elő. (Társszervező volt a Rákóczi Szövetség és a Magyar Mérnöki Kamara, valamint az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság is). Az együttműködés más szervezetek számára nyitott (így a dr. Járosi által alapított és vezetett Energiapolitika 2000 Társulat számára is), amennyiben szervezőmunkával, a költségeken való osztozással hozzá kívánnak járulni annak sikeréhez.

A szervezők idejekorán közzétették felhívásukat előadások tartására. Érdeklődéssel vettük volna dr. Járosi jelentkezését, előadóként és résztvevőként. Megjegyzem, ha dr. Járosi jelenlétével megtisztelte volna a szimpóziumot, tanúja lehetett volna a magyar kormányzat magas rangú tisztségviselői előadásainak az energiapolitika aktuális kérdéseiről, továbbá a nemzetközi energiapolitikai irányvonalat igencsak kritikusan elemző prezentációknak (részben az általa ellenségesen minősített ETE képviselője részéről), részt vehetett volna a kerekasztalvitákon. Kifejthette volna nézeteit a nemzeti energiapolitika időszerű kérdéseiről. A határainkon kívülről jövő előadók témái is érintettek országaink szempontjából közös, energiapolitikai jellegű témákat, de az ő esetükben a fő cél az volt, hogy magyar szaknyelvi környezetben szerepelhessenek, hiszen szakmájukat országaik nyelvén tanulják és művelik, ott kevés alkalmuk van a magyar szaknyelv használatára. Az előadások vetített vázlatai honlapunkon megtalálhatók. A MET és a társszervezők, talán nem szerénytelenül, a rendezvényt hozzájárulásnak tekintik a kormányzat által képviselt, a nemzetpolitikai és az egységes Kárpát-medencei gazdaságpolitikai célokhoz is. Igaz, ez több mint energiapolitika, de nemzeti, és – szerintem – nem árulás.

A MET jelenlegi, választott vezetősége nem a konfliktusokat keresi a társegyesületekkel. „Ellenségünk” a közömbösség, a közösségi munka iránti érdektelenség, valamint a közvéleményt és a médiát uraló tudatlanság. Akkor lennénk hűtlenek elveinkhez, ha az ellentéteket keresnénk, és nem ragadnánk meg minden lehetőséget céljaink érdekében. Akár az együttműködésekben rejlő lehetőségeket is.

A dr. Járosi által inkriminált, a „szakmai érvvel szemben szakmai, a politikai érvvel szemben politikai érvet állítunk” mondás akár tőlem is származhat. Igen, határozott véleményem, hogy a politikai közbeszéd – az energiapolitikai közbeszédé is – nagy hibája a mellé- vagy másról beszélés. Amikor egy szakpolitikai döntést nem annak szakmai oldala felől bírálunk vagy helyeslünk, hanem aszerint, hogy ki, milyen politikai erő áll a döntés mögött. Szakkérdéseket politikai, ideológiai jelszavakkal gondolunk megoldani, vagy a válaszokat elmismásolni. Lehet a politikáról vitatkozni, ahhoz hozzászólni, ha ismerjük a hátteret, a döntés motívumait, korlátait. A szakmai összefüggések feltárása szakmai ismereteket igényel, amelyek tárgyilagossága lehetőség szerint függetlenítendő a politikai irányultságtól.

Példaként: a jelenlegi kormányzat zászlajára tűzte a naperőművek létesítését, a napenergia villamosipari hasznosításának nagy léptékű fejlesztését. Lehet elemezni, vitatni ennek a politikai döntésnek a célszerűségét, amihez ismerni kellene a döntés politikai motívumait (az EU-elvárásoknak való megfelelés, gazdasági érdekek stb.). A kisebb-nagyobb teljesítményű naperőművek telepítésének a hálózatokra, a rendszer üzemvitelére gyakorolt hatásai… A feltételek biztosítása viszont olyan szakmai kérdés, amelyre konkrét műszaki-gazdasági válaszokat kell adni, és a válaszokkal a politikai döntéshozókat is szembesíteni kell. A politikai döntést a gyakorlat szintjén kell értelmezni, ez szakma.

Másik példa: az Integrált Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) kidolgozása a kormányzat aktuális politikai fel­adata. Figyelembe kell vennie az EU irányítási keretrendszerét. Az EU irányítási keretrendszere érinti a tagállami hatásköröket, a mozgástér alakítása kifejezetten politikai feladat. A „szakma” akkor válhat a kormányzat értelmes, felelősségtudó partnerévé, ha átlátja az irányítási rendszer politikai dimenzióját, megérti a politikai mozgásteret, de a szakmai részletkérdésekben tárgyilagos válaszokkal áll elő. A szakmai kérdésekben is lehetnek, vannak viták. De nem vezet jóra, nem segíti politikai felelősség viselőit, ha a vitázók egymást árulónak minősítik. A „szakma” részéről folyamatos tanulás, sok munka szükséges, és kevés ideológia. A politikai célok (lehetőségek) és a szakmai célok integrálása aztán a politikai döntéshozók feladata és felelőssége. Lehet a helyzetet (kihívást) a globalista és nemzeti erők küzdőterének minősíteni, csak sajnos ezzel nem lehet a munkát, az ismeretszerzést megtakarítani.

A MET megalakulása óta nagyot változott a világ. Előnyére, hátrányára? Ki tudja? Többször átalakult a politikai környezet és a gazdasági-vállalati környezet is. A változások ismét újabb irányokat vesznek, fel is gyorsulnak. Mi volt a nemzeti energiapolitika lényege harminc éve, mi most és mi lesz az a jövőben? Mit befolyásolhat egy önkéntes munkára alapozott szakmai civil szervezet? Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeltük, akkor árulók vagyunk? Segítünk azzal a nemzeti energiapolitikán, ha egymást leárulózzuk?

Múltbéli sérelmeinket ápolgassuk? Érdekel ez még valakit? Sokat beszélgethettünk volna erről, ha alapító elnökünk, dr. Járosi Márton elfogadja személyes meghívásomat alakulásunk huszonöt éves jubileumának ünneplésére. Nem tette, sajnáltuk. A bélyegek ragasztgatásához joga van, de az árulózásban nincs igaza. Járjuk a magunk útját. 

A szerző a Magyar Energetikai Társaság elnöke.