A Brexit-népszavazás után újabb bombahír rázta meg a brüsszeli eurokratákat és azok vezetőit. Az osztrák alkotmánybíróság ugyanis kimondta: hatályon kívül helyezi az osztrák államfőválasztás második fordulóját, annak eredményét megsemmisíti, aminek következtében Alexander Van Der Bellen zöld-független jelölt, aki az elnökválasztás második körét nyerte, nem esküdhet fel államfőnek, s ősszel újra választóurnákhoz kell járuljanak az osztrák állampolgárok, hogy eldöntsék, valójában kit is akarnak Ausztria első emberének látni.

Mindez valósággal sokkolta nemcsak az unió vezetőit, hanem az osztrák közélet egészét is. Na, nem csak azért, mert az Osztrák Szabadságpárttal szemben egyesült összliberális–baloldali koalíció veszélyben érzi az immár nyíltan alkotmányellenesen kicsikart győzelmét, hanem azért is, mert Ausztria alkotmánybírósága olyan elképesztő szabálytalanságokat állapított meg – amit a köznyelv simán csak csalásnak nevez –, amire az egyszerű osztrák állampolgár álmába nem gondolt volna, hogy Ausztriában rögvalósággá válik.

E hasábokon külön foglalkoztam e kérdéssel, s a magyar sajtóban a kétes Van Der Bellen-győzelemről, s annak okairól sajnálatos módon mindössze egy cikk jelent meg a Magyar Időkben, amit Fórizs József politológus kollégámmal jegyeztem. (Levélszavazók győzelme, Magyar Idők 2016. június 10.) De nem csak idehaza, Európa más országaiban is nagyjából elkönyvelték már a balliberális győzelmet Ausztriában, s ugyanúgy, ahogy maguk az osztrákok sem, senki nem feltételezte, hogy az államgépezet tendenciózusan és lopakodva besegít valamelyik jelöltnek, miközben az osztrák közjogban viszonylag friss levélszavazati rendszer bőven ad visszaélési lehetőséget a vele visszaélni akaró politikai erők számára.

De mit is jelent ez a levélszavazati rendszer? Mindenekelőtt még egyszer tisztázzuk, hogy nem azt, amit a magyar rendszerben jelent, a határon túl élők vagy dolgozók szavazata kapcsán. Az osztrák rendszerben nem kell határon túlinak lenni hozzá, és nem speciális lehetőség a levélszavazat leadása, hanem bárki élhet vele, aki nem akar személyesen az urnákhoz járulni. Ugyanakkor a szabályozása meglehetősen szellősre sikerült. Egy jól szervezett politikai kampánycsapat ugyanis olyanoktól is el tudja kérni – idézőjelesen – a levelét, ha a kitöltésénél részt vesz, akik korántsem mutatnak politikai aktivitást, s így ezeket a szavazatokat „segítségnyújtás” címszó alatt gond nélkül tudja átirányítani a maga javára.

A levélszavazás választójogi intézményét az osztrák alkotmány 26. szakaszának 2007. júliusi módosítása tette lehetővé. Vagyis eléggé új keletű. A szabályozás azt mondja ki, hogy bármely osztrák állampolgár kérheti személyesen vagy írásban (levélben, online, internetes úton) ezt a választási lehetőséget az illetékes önkormányzatnál. Írásban legkésőbb négy, személyesen két nappal a választások előtt igényelheti a levélben szavazó az ehhez szükséges választási kártyát és a szavazói dokumentációt. Ez tehát tartalmaz egyrészt egy választási szavazólapot, amelyen a kiválasztott jelöltre szavazhat, másrészt egy választási kártyát és egy biztonsági zárral ellátott borítékot.

A német nyelvtudás ezek kitöltéséhez elengedhetetlen. Jól mutatja ezt, hogy bizony 19 966 levél hivatalosan is érvénytelen szavazatot tartalmazott a rossz, értelmezhetetlen vagy hibás kitöltés miatt, ám az alkotmánybíróság e téren is súlyos ferdítéseket, nem egységes értelmezéseket, netán csúsztató tendenciákat állapított meg, aminek azért van óriási jelentősége, mert mint ismert, Van der Bellen mindössze 31 ezer szavazattal kapott csak többet, mint a szabadságpárti vetélytársa Norbert Hofer.

Az osztrák AB határozata egyébként igencsak óvatosan fogalmaz. Nem mondja ki a csalás tényét, hanem csak megállapítja, a szabálytalanságok mértéke olyan nagy, hogy az igenis befolyásolhatta a végeredményt, azt pedig a bíróságnak nem szükségszerű megállapítania, hogy történt-e szándékos visszaélés. Az alkotmánybíróság elnöke, Gerhart Holzinger a döntés ismertetésekor elmondta, hogy a 20 megvizsgált körzetből 14-ben sértették meg a választási törvényt, jellemzően azzal, hogy az illetékes személy jelenléte nélkül bontották fel a szavazólapokat tartalmazó borítékokat.

És innentől kezdve bármi lehetett… érvényesből érvénytelen, üresből érvényes és a többi.
Holzinger szerint nagyjából 78 ezer szavazólap esetében állapítottak meg olyan szabálytalanságot, amely „lehetőséget nyújthatott a visszaélésre”. Miközben Van der Bellen éppenhogy 31 ezerrel nyert.

A levélszavazatok óriási száma és különlegesen magas Van der Bellen melletti aránya is lólábnak bizonyult. Miközben a levélszavazatok nélkül május 22-én este Hofer még 144 ezer szavazattal vezetett és 3 százaléknyi előnye volt Van der Bellen előtt, addig másnap Van der Bellen 460 ezer 404 levélszavazatot söpört be, 310 ezer 462 szavazattal többet, mint az első fordulóban. Ez önmagában nem is lenne gond, hiszen a kieső jelöltek szavazói deklaráltan őt támogatták, így ezek a szavazatok nála landoltak a levélszavazók köréből is. Ám az azért mégiscsak érdekesség, hogy az első fordulóhoz képest 211 ezer 336 új levélszavazó akadt. Hirtelen Juszuf, Ali és az összes nagyvárosi migráns hátterű albán, bosnyák, török, kurd és minden kisebbségi hátterű állampolgár tömegesen és levélben gondolta úgy, hogy leadja voksát Van der Bellenre.

Fontos megjegyezni, hogy ilyesmiről az alkotmánybírósági határozat nem ír! Ám hogy a levélszavazatok és azok megszámolása aggályos lehet, arról már mindenki nyíltan beszél. És ki gondolta volna, hogy az osztrák AB elnöke bizony azt mondja, a szabálytalanságok óriási száma lehetőséget nyújtott a választások megrontására, és bizony a szocialista–néppárti koalíció választási rendszerének eljárása olyan mértékben sért törvényt, hogy a demokrácia védelme érdekében meg kell ismételni a választás második, ügydöntő körét!
Pedig bekövetkezett!

Junkernek, Merkelnek, Schultznak most ordítania kellene, hogy a Néppárt és a Szociáldemokraták koalíciója által irányított államgépezet csalt, diktatúrák módjára tolták a maguk jelöltjét előre, s az állam intézményrendszerének kapuőreiként, az adatok kezelőiként, az eredmények megállapítóiként, nagy demokratákként a hatalom érdekében – horribile dictu – simán illiberális eszközöket alkalmaztak. Egy ilyen alkotmánybírósági ítélet után a választások lebonyolításáért felelős szervek összes vezetőjének repülnie kéne, ahogyan a politikai felelősséget a teljes kormánynak viselnie kellene. Azonnali lemondással! S Brüsszelnek komoly aggodalmát kellene kifejeznie, hogy ez egyáltalán megtörténhetett Ausztriában. Nem véletlenül az osztrák AB határozatában hangsúlyozza is, hogy az újraválasztás kimondásának az oka a rengeteg tendenciózus szabálytalanság, de a legfőbb célja a demokratikus intézményrendszerekbe vetett hit megőrzése és helyreállítása, vagyis az osztrák alkotmányosság megőrzése.
Hogy mindezt egy néppárti–szocialista koalíció választási eljárásával szemben kelljen megvédeni, na, ilyet még nem mondott ki soha semmilyen alkotmánybíróság. És Merkel, Junker, Schultz hallgat. Nem borult ki, nem követelik a szocialisták vezette kormány lemondását, nem helyeznek szankciókat kilátásba, nem üvöltenek diktatúrát és nem féltik az osztrák nép szabadságjogait. Pedig volt szavazókörzet, ahol a részvétel – tessenek figyelni! – kicsit túl jóra sikeredett: Waidhofen/Ybbsben 146,9 százalékos választási részvételi arány jött ki a belügyminiszteri adatok összefutásakor.

Na, ezt bizony még Kim Ir Szen is megirigyelte volna a népi Észak-Koreában, ahogy Lukasenko fehérorosz elnök 98 százalékos eredménye említésre sem méltó, kis úttörő eredménynek számít a nagy demokratikus néppárti–szocialista Ausztria legutóbbi szavazatszámlálási módszertanához és eredményeihez képest. A hihetetlen aktivitást egy Robert Stein nevű bürokrata magyarázta, aki a belügyminisztérium választási osztályának vezetője, és aki olyanokat mondott a kibukott csalásra, hogy az „eredményt befagyasztják”, majd „hétfőn korrigálják”.
De könyörgöm… mit? És hogyan? És kinek a javára?

Választási eredmény korrigálásáról utoljára Magyarországon Rákosi beszélt 1948-ban. Jézusom! Mikor élünk? És ez ellen nem szólal fel senki, vagy csak pont azok, akiktől a Steinek, Kernek, Van De Bellenek a demokráciá(juka)t féltik?

Az FPÖ Strache aláírásával 150 oldalon keresztül igazolta az AB-nak, hogy bizony a szocialista–néppárti koalíció államgépezete, választási gépezete addig torzította az eredményeket, amíg végül Stein úr elvtársa, Van der Bellen elvtárs jött ki győztesen a populista, fasiszta, szélsőjobboldali, nacionalista, EU-ellenes bélyegekkel ellátott Hoferrel szemben. Mert Steinék és a többiek így akarták. És ez ma már nem összeesküvés-elmélet, hanem jogi tény Ausztriában és politikai tény az EU-ban.

És önök szerint a szocialista miniszterelnök, akit épp Kernnek hívnak, lemondott az ügy kapcsán? Vagy legalább a mafla Steint menesztette? Áh, dehogy! Sőt, ők küzdenek továbbra is az osztrák demokráciáért Norbert Hoferrel és az Osztrák Szabadságpárttal szemben, azokkal szemben, akiknek a hatalomra jutását akár csalás árán is érdemes megakadályozni, csak nehogy tönkretegyék az osztrák demokráciát…

És itt a hatalom, érdek és pszeudologika vége… Nincs tovább! Ezzel a logikával számoltak és számolnak fel minden demokráciát a világtörténelemben. Azzal, hogy a csaló hatalmon lévő vagy hatalomra kerülő elhiszi és elhiteti, hogy jó cél érdekében csal, így magát a csalást nem generális, hanem speciális morál alapján kell megítélni. És felmenteni.

Na, ezt nem engedte meg az osztrák alkotmánybíróság, amikor elrendelte a második forduló újratartását. És ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy ősszel ki nyeri az osztrák államfőválasztást. A tiszta verseny és a nép valódi akarata kell hogy győztes legyen.