Mivel Magyarország sűrűn kapja az ukázt a nyugattól, hogy miben és hol vagyunk lemaradva – legutóbb olyasmit nyilatkozott egy fontos úr, hogy Magyarországon azért nincs demokrácia, mert népszavazást tartanak a létfontosságú kérdésekben, és az lenne a demokratikus, ha úgy döntene a kormány, hogy meg sem kérdezi a lakosságot –, nem árt, ha az ember tájékozódik, hogy mi az a fejlettségi szint, amihez nekünk még fel kell sorakoznunk.

„A kórház fizet a terhes nőknek, csak ne cigizzenek” – olvashatjuk kedvenc liberális hírportálunkon, s a vastag szalagcím annyira meghozza az ember lelkesedését, hogy kimeredt szemmel tovább olvas.

„300 eurót kereshetnek a várandós francia nők, ha leszoknak a dohányzásról. A most induló kísérleti program résztvevői először egy 20 eurós utalványt kapnak, ha pedig tényleg sikerül leszokniuk, összesen 300 euró jutalomban részesülnek.”

Az ember – már aki ezen a leragadt, közép-európai térségben tengeti életét, napi szinten kitéve a mérsékelt demokrácia borzalmainak – csak les, és olyasmiket gondol, hogy „szerintem meg nem pénzjutalom, hanem pénzbüntetés kéne nekik.”

Ilyen alapon lehetne azt is, hogy fizetnek a tolvajnak, csak ne menjen el betörni. Elsőrangú megélhetés. Havonta három helyre bejelenti az ember, hogy szeretne betörni, leadja a rendőrségen az adatokat, felveszi a darabonként százezret, és nem megy el betörni, hanem otthon ül és rajzfilmet néz.

Kiváló megélhetés! Hogy mennyire etikus, azt ne firtassuk, de minden bizonnyal megüti a kellő demokráciaszintet.

Az apám régimódi ember volt – Isten nyugosztalja szegényt. Ő még azt mondta volna, ezeknek nem jutalom jár, hanem bírság. Eszembe jutott a Szelestey Lajos, Gyurcsány külügyminisztériumának egykori szóvivője, aki a Klubrádióban mentegette a nemi erőszakoló migránsokat, hogy szegények csak a kulturális különbségek miatt frusztráltak. Ha az ember igazán fejlett akar lenni, így gondolkodik: „Nem jó üzenet az, ha nemi erőszak elleni továbbképzésekre küldjük őket, mert ezzel azt sugalljuk, hogy az európai­vá válás miatt minden korábbi élvezetről le kell mondaniuk – így az erőszakolásról is.” Így aztán teljesen demokratikus lépés, hogy a német tévében a német nőket készítik fel, hogy milyen ruhában járjanak, ami majd nem zavarja a migránst.

Az apám régimódi ember volt. Ő még azt mondta volna, ezeknek nem továbbképzés jár, hanem gumibotozás.

Az Egyesült Államokban lévő Stanford Egyetemen 80 százalékos többség megszavazta azt, hogy ne tanítsák az egyetemen ez európai történelmet, ugyanis az kirekesztő, rasszista, idegengyűlölő. Mármint Európa történelme Kr. e. 5000-től Kr. u. 2016-ig. Tehát nem tanítják az európai történelmet, mert „a nyugati civilizáció tanítása a fehér felsőbbrendűség, a kapitalizmus, a gyarmati kor és a nyugati civilizációból eredő egyéb elnyomó rendszerek dicsőítését jelenti” (Lovas István, Echo Tv).

Fejlett. Nagyon fejlett.

Az apám régimódi ember volt. Ő még azt mondta volna, ezek nem felvilágosultak, hanem idióták.

De mivel a fejlettségnek és a haladásnak sosincs felsőfoka, a nyugati galériákban már kezdik átcímkézni a régi festményeket, s ahol az volt eredetileg a kép címe, hogy néger kisgyerek, ott afroamerikaira korrigálták. Hogy a XVI. században ez a fogalom nem létezett, az nem érdekes. Lényeg az ideológia. Mellesleg biztos az is zavarja őket, hogy az emberi kultúra tele van fehér férfiakkal. Az összes író, zenész, feltaláló, festő… szörnyű lehet így élni. (Nem beszélve arról, hogy a zeneirodalom tele van némettel, ami még borzasztóbb. Voltaképp Beethovent hallgatni is gyanús.)

Ám az igazán fejlett és demokratikus ember nemcsak a társadalom korlátait számolja fel, hanem a biológia kötöttségeit is.

„Ez a férfi kecske akart lenni, és kecske is lett” – számol be a nagyszerű vívmányról a hazai szabadelvűség világító fáklyája, a 444. „Néha nagyon nehéz embernek maradni. Így gondolhatta egy londoni dizájner, Thomas Thwaites is, aki épp munkanélküli volt, és a magánélete is romokban hevert.” „Az emberi életnek mindig vannak korlátai. Aztán ránézel egy hegyikecskére, és arra gondolsz: ez a szabadság! Neki nincsenek gondjai.” „Egy biotech kutatócég és egy csomó pénz segítségével kifejlesztett magának egy kecskeruhát, művégtagokkal, exoszkeletonnal. Sőt, hogy kecske módra tudjon füvet enni, még egy mesterséges emésztőszervet is akart alkotni az őt segítő tudósokkal és mérnökökkel.”

Az apám régimódi ember volt. Ő még azt mondta volna, hogy „nem működik olyan jól ez a természetes szelekció dolog, mint régen.”

Valami baj lehet velem. Nem szeretnék kecske lenni. (Náci, mondhatná erre a fontos ember Brüsszelből, s talán még ki is tiltanának szélsőséges eszmék terjesztéséért.)

„A jövő posztművésze és posztpornósa – interjú Kiss Dorkával” lelkendezik az egyik netes felület (erre más kifejezés nincs), melyben egy testi örömöket pénzért nyújtó ifjú hölgy magyaráz új kortárs művészeti iskolájáról, a posztpornóról. „A szexmunkás identitásommal keresek pénzt, illetve az Ebayen. Az Ebay maga a felfedés szekularizációja. A szexmunka a gender megvalósulása és gyakorlata, fluid mint a gender maga, replikálja, felnagyítja a posztpatriarchátusban olvasható »feminint«, a forradalom nyelvi marginálisai mentén újraaffirmálva azt, mint ahogy a szikla-szelfi is a jelenlétet affirmálja újra, az identitást és a jelenlétet.” (Ezt a mondatot háromszor olvastam el, de még mindig nem értem.)

Nos, az apám régimódi ember volt. Ő még azt mondta volna, ez egy közönséges k., csak hablatyol.