Egy-egy állam erejét az adja meg, képes-e megbüntetni a rendje, berendezkedése ellen vétőket. Margaret Thatchert még nagy ellenfele, az IRA is tisztelte a maga módján, jóllehet a „Vaslady” egyszerűen kriminalizálta és ennek megfelelően büntette az ír gerillákat (azt most hagyjuk, mert nézőpont kérdése, hogy szabadságharcosoknak vagy terroristáknak tekintjük-e őket). Az amerikaiak sem teketóriáztak, és méreginjekcióval kiiktatták az élők sorából Timothy McVeigh-t, az oklahomai irodaház felrobbantóját. Ellenpéldának pedig ott van Anders Breivik, aki maga mondta a szemébe a bírónak, hogy a liberális demokrácia gyengesége miatt tettével aránytalan büntetést kap majd. Úgy is lett, a maximálisan kiszabható 21 évre ítélték, más lapra tartozik, hogy ha lejár, társadalmi veszélyessége miatt minden bizonnyal meghosszabbítják majd Breivik szabadságvesztését.

A mi terroristánk, Ahmed H. – akinek valódi neve nem fontos, mi így ismerjük, és a szükséges időre így őrizzük meg emlékezetünkben – ugyanolyan elvetemült alak, mint a fentiek. Pénzért, fanatizmusból ugyanúgy elpusztítana ártatlanokat, mint Breivik és McVeigh, az egyetlen különbség, hogy neki nem volt rá lehetősége, vagy nem lépte át magában az utolsó határt, amely megkülönbözteti a tömeggyilkosoktól. Másokat ellenben arra biztatott, hogy igenis lépjék át a határt: szerencsére, a magyar rendőrök nem így gondolták, ezért a Röszkénél illegális migránsokat uszító Ahmed H.-t annak rendje és módja szerint megakadályozták erőszakos tervének kivitelezésében.

Hogy Ahmed H. nem magányos merénylő, bizonyítja, hogy elítélése után tucatnyi szervezet vette védelmébe, akadt olyan friss egyesülés, amely kifejezetten az ő jogi gyámolítására jött létre. Soros György és hálózata a maga módján gáláns, hiszen alkalmazottait a lebukása után sem hagyja magára. Ha nem így volna, nemigen találnánk magyarázatot arra a kérdésre, hogy miért indítottak politikai és jogi háborút egy közönséges embercsempész védelmében. Persze, aki képes az önálló gondolkodásra, pontosan tudja, hogy Ahmed H. megbízást teljesít.

Nem nevezhetjük közönséges migránsnak azt, akinél letartóztatásakor nyolc útlevelet találtak. Akinek Cipruson háza, autója, sőt hajója (!) van. Ahmed H. kétségtelenül mások akaratát hajtja végre, és tulajdonképpen hálás lehetne a magyar hatóságoknak, hogy nem töltetik le vele megérdemelt büntetését, hanem kiutasítják az országból.

Jelen sorok írásakor úgy tűnik, a mi terroristánk hamarosan már egy másik országban rontja a levegőt, innen mennie kell, mert biztonsági kockázatot jelent a magyar emberekre. Ő azonban nem elégszik meg azzal, hogy lebukása után viszonylag humánus megoldással kipenderítik a célországból. Nyolcmillió forintot követel a magyar államtól jó hírnevének megsértése miatt, és tényleg, pont a jó hírnév, ami először eszünkbe jut Ahmed H.-ról. Ő és megbízói hajszálpontosan azt a logikát követik, amit a Reichstag-perben Georgi Dimitrov, ellentámadásba mennek át, és az eltagadhatatlan merénylet elfedésére szóban hadjáratot indítanak a vádló ellen.

Itt tartunk most. A magyar állam nem gyenge, megbüntette a bűnöst, kiutasítja Magyarországról. Ő már nem zavarja köreinket. A megbízóival azonban alighanem még sokáig elhúzódik a harc.